Nagy Emese Gyöngyvér - Dani János - Hajdú Zsigmond szerk.: MÓMOSZ II. (Debrecen, 2004)

Kiss Viktória-Somogyi Krisztina: Újabb adatok a mészbetétes kerámia kultúrája telepeiről. Előzetes jelentés a Kaposvár, 61. út 1. lelőhely középső bronzkori településéről

elterjedéséhez közeli fekvésű településen erösebb kapcsolatot ápoltak a déli szomszédokkal, mint az észak-dunántúli csoport Balaton parti vagy a Balatontól északra fekvő területeinek népessége. Mindezek alapján ma már határozottabb bizonyítékokkal rendelkezünk a dunántúli középső bronzkori népesség letelepedett életmódjáról. A nagyobb méretű telepek eddigi hiánya részben kutatási hiányosságokkal magyarázható, részben pedig azzal, hogy a dunántúli egyrétegű telepek házomladékait - az alföldi téliekéivel szemben - nem védték meg a föléjük épített újabb házak romjai, így áldozatául estek a későbbi korok bolygatásának, az eróziónak és a jelenkori mezőgazdasági munkáknak. Hosszabb idejű letelepedésre utal a kaposvári nagy kiterjedésű falu és a magaslati telepeken megmaradt vastagabb kultúrréteg is (Veszprém: késő kisapostagi-korai mészbetétes fázis 70 cm, fiatal észak-dunántúli időszak 80-90 cm; Bakonyszentlászló-Kesellőhegy I.: a kisapostagi kultúra illetve a késő kisapostagi-korai mészbetétes és az idősebb észak-dunántúli fázis rétege együtt 60 cm; Somogyvár-Kupavárhegy: legalább 30 cm; KarancsKeskend (Karanac-Kozarac, HR) 1 m). Ugyanakkor az életmód pontosabb körvonalazásában, a földmüvelés és állattenyésztés egymáshoz viszonyított arányának megállapításában fontos szerepet játszik majd a kőeszköz- és az állatcsontanyag vizsgálata. A kaposvári telep feldolgozott kőeszközei (ld. Függelék) arra utalnak, hogy a földművelés jelentősége kisebb lehetett, mint a teli-kultúráknál. A fenti elemzés alapján bizonyos hierarchia figyelhető meg a települések között (földvárak illetve nagyobb és kisebb telepek) és a tolnanémedi bronzkincsek illetve néhány gazdag mellékletekkel földbe helyezett elhunyt is kiemelkedő rangú személyekre enged következtetni.

1 Ugyanakkor a központosított, főnöki társadalom legfontosabb attribútumaiként meghatározott újraelosztó szerepre és kiemelkedő vallási vagy gazdasági, hatalmi központra semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk. A bronztermékek redisztribúció révén való terjesztése nem valószínű; a kisebb fémműves műhelyek a környezetükben fekvő falvakat láthatták el, belső csere révén. A jelenlegi adatok alapján 18 Ugyanezt állapította meg BÓNA 1975, 223: a bronzkincsek a nemzetségi szervezet és gazdaság felbomlásának kezdetét jelzik - a vezető már nem „primus inter pares", hiszen kiemelkedő anyagi helyzete van és várban lakik, de még nem szakad el a közösségtől, hatalma egyrészt gazdasági (pl. abdai, esztergomi és Ipoly-völgyi kincs a dunai átkelő uráé lehetett), másrészt nemzetségi méltóság. tehát a törzsi vagy szegmentáris társadalomnál fejlettebb szociális szervezet feltételezésére nincs lehetőség (RENFREW-BAHN 1999, 166-169; vö. még O'SHEA 1996, 258-312; KRISTIANSEN 2000, 9). Tovább árnyalhatja a fenti képet a temetkezések elemzése is. Rendkívül fontos, hogy a tárgyalt kaposvári településhez tartozó temető feltárására is lehetőség nyílt (61. út 2. lh.; 4. kép 8).

19 A Kaposvár-61. út 1. lelőhellyel szemközt, a Deseda-patak túlpartján előkerült kb. 160 sír (a hasonló sírszámú ménfőcsanaki, szintén az utóbbi évtizedben feltárt temető mellett) a kultúra legnagyobb ismert temetkezési helyét képviseli. A mészbetétes kerámia kultúrája néhány más lelőhelye esetében is fény derült arra, hogy a temetők a telepek közvetlen közelében vannak: Mosonszentmiklós-Jánosházapuszta és -Akasztódomb (egymástól 1,5 km-re), Ménfőcsanak-Szeles (telep és temető egymástól 150 méterre), Veszprém, Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, Sávoly-Fekete-sziget, Vörs-Papkert, Vörs-Battyánidisznólegelő, Bonyhád-Bonyhádvarasdi út és -Szecska dűlő, Szakály-Vágóhíd és -Téglaégető (egymástól 200 m-re), Szebény-Paperdő, -Kétgáttető és -Farkaslik (UZSOKI 1963; UZSOKI RégFüz 20 (1966) 20; MRT 2, 224, 51.1h.; BÁNDI-ZOFFMANN 1966, 53-54; TORMA 1969b; FIGLER 1996, 11; HONTI 1996, 49; Kiss 1999). Az említett lelőhelyeken azonban egyelőre nem rendelkezünk olyan információkkal, amelyek természettudományos módszerek

20 révén bizonyítják egyes telepek és temetők összetartozását. Utóbbi vizsgálatokra kiváló lehetőséget biztosíthat a Kaposvár-61. úti két lelőhely anyaga. IRODALOM BALLÁ 1990. Ballá, M.: Provenance studies of Avar ceramics by neutron activation analysis. WMMÉ 15 (1990) 125-130. BÁNDI 1962. Bandi G.: Adatok a Közép-Dunamedence korai és középső bronzkorának települési kérdéseihez. (Beiträge zu den Siedlungsfragen der frühen und mittleren Bronzezeit im mittleren Donauraum.) JPMÉ 7 (1962) 103-109. BÁNDI 1963. Bandi, G.: Die Lage der Tokodgruppe unter den bronzezeitlichen Kulturen Nordtransdanubiens und der Südslowakei. Musaica 3 (1963) 3-25. 19 Bárdos Edith ásatása 2000-2001. Az adatokért és a temető fcldolgozásánk lehetőségéért köszönettel tartozunk. 20 Telep- és a temetőkerámia agyagának összehasonlítására alkalmas neutronaktivációs vizsgálatokat avarkori kerámián végeztek (ROSNER 1990, BALLÁ 1990).