Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

P. Fischl Klára - Kiss Viktória-Kulcsár Gabriella: A hordozható tűzhelyek használata a Kárpát-medencében. I. Középső bronzkor

BÓNA 1974, 142, Abb. 5.; Százhalombatta-Földvár: POROSZLAI 1992, Abb. 93; Törökszentmiklós-Terehalom: TÁRNOKI 1996, 29), melyekre esetleg a hordozható tűzhelyeket állították. Funkciójukat tekintve a főzést tartjuk elfogadhatónak, mivel a beépített edényes hordozható tűzhelyek edényein ugyanazokat a jellemzőket figyelhetjük meg, mint a házikerámiaként használt fazekaknál. Utóbbiak fenékrésze gyakran kormos, másodlagos égés jellemző a belső felületükre is - ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a főzött ételeket a kemencék zárt terébe helyezve, vagy a nyíltszíni tűzhelyeken készítik el. A hordozható tűzhelyek beépített rostélyos változata pedig a nyíltszíni tűzhelyekre helyezhető agyagrácsozatot, illetve a zárt kemencék belső rostélyának funkcióját jeleníti meg - a félkörívben palást övezte rostélyra helyeztek egy edényt, általában fazekat. Kísérleti régészeti megfigyelések (GUCSI 2001) bizonyítják, hogy palástnak köszönhetően már kevés parázsnál felmelegszik az étel: a paláston kialakított lyukak és kémények a meleg levegőt távolítják el a tűztérből, amely így nemcsak az edény alját, hanem annak oldalát is melegíti. Ez kevés tüzelőanyag mellett gyorsabb főzést-forralást tesz lehetővé, egyben a kész ételt hosszabb ideig lehet melegen tartani mindezek kiemelik a gazdaságosságot. Ugyanakkor a palást megakadályozza a szikrák kijutását, ezáltal a főzésnél a tűzveszély minimálisra redukálódott. Az általában nagyméretű hordozható tűzhelyekben jelentős mennyiségű étel főzésére volt lehetőség. Néhány esetben a hordozható tűzhelybe épített edény aljába tapadt ételmaradék is megtalálható;

5 a Kastanason végzett vizsgálatok szerint főzött ételek maradványai (hüvelyes növények és égésnyom nélküli töredékes állatcsontok) voltak kimutathatók a pyraunosokkal együtt (HOCHSTETTER 1984, 155; BECKER 1995, 1998). A tüzelőnyíláson keresztül a hamut el lehetett távolítani; a tűzhelyek fülei pedig a tűzről való leemelésre szolgáltak. Ujabban, délvidéki néprajzi párhuzamokat idézve, felmerült a főzőedény funkció mellett annak lehetősége is, hogy a hordozható tűzhelyekben a gabonafeldolgozás során a szemek 40-50° C-ra való felhevítésével, azok külső héját pörkölték le (BUKVIC 1991, 138). Két esetben a praktikus funkción túlmutató szerepük lehetősége merült fel. A füzesabonyi kultúra Spissky Stvrtok-i/csütörtökhelyi telepén a 40. objektumban 5 Pl. Somogyvár-Kupavárhegyen a mészbetétes kerámia kultúrája gödréből előkerült hordozható tűzhely fazék-részében. kilenc emberi csontváz mellett egy ép és húsz töredékes hordozható tűzhely feküdt (VLADÁR 1977, 187). Szintén a késő füzesabonyi körbe sorolható Gánovce-i/gánóci telepen egy kútban (termálforrás) nyírfakéreg edények, vas tőrmarkolat, töredékes női idol, női ékszerek, számos edény töredéke és emberi maradványok között összetört hordozható tűzhelyek is voltak. Új megfigyelésként értékelhető, hogy bizonyos esetekben a palástrész letörése után az épen maradt fazekat sírkerámiaként hasznosítják (Dunaújváros

6

); másodlagos felhasználásuk a telepeken sem kizárható, pl. Mosorin-Feudvar/Mozsor-Földvár (HANSEL 1991, 79, Taf. 9.1); hasonlót figyeltek meg Kastanason is (HOCHSTETTER 1984, 155). Ép, miniatűr darabok temetkezések mellékleteként jelennek meg Iza/Izsán és Vrsac-At/Versecen (DUSEK 1969, Taf. XXIII/8, RASAJSKI 1975a, SI. 1.) - mindkét lelőhely a mészbetétes kerámia kultúrájának népességével hozható kapcsolatba.

7 Ez utóbbi, Vrsac-i/verseci lelőkörülmények szintén különleges funkcióra engednek következtetni. A lelőhelyen a szeremlei kultúra 8 m átmérőjű körben elhelyezkedő sírjai egy középső gödröt vettek körül. Ez utóbbiban helyezkedett el a miniatűr hordozható tűzhely a gödör közepén, körülötte miniatűr agyagkanál, két miniatűr urna alakú edényke, egy kis tál (peremén állatábrázolással) és egy bögre volt. Mivel a központi gödörben hamvakat nem találtak, a feltáró szimbolikus sírra, vagy ételáldozat helyére következtet. A beépített rostélyos hordozható tűzhelyeken belül a rostély helye és kialakítása alapján többféle típust különíthetünk el. A homokóra alakú daraboknál a rostély általában a legszűkebb résznél van beépítve; a felső és az alsó palástrész méreteinek aránya jórészt azonos. Kivételt képez az emődi, szokatlanul nagyméretű hordozható tűzhely, melynek palástja a széles peremtől lefelé folyamatosan szűkül, nem tipikus homokóra formájú; ilyen lefelé szűkülő formaként képzelhető el esetleg a Hódmezővásárhely-solt-paléi töredék is. A rostély szerkezetének kialakításában a keresztpántos (Tiszatar6 Vicze Magdolna szíves szóbeli közlése 7 A Vr5ac-At-i/verseci temetőt az újabb kutatás a Vattina, Szeremle, vagy a Dubovác kultúrához sorolja (RASAJSKI 1975a, 59; MATNARIC-PANDZIC 1985; TASIC 1996, 150-151; MEDOVIC 1996, 169-170; UZELAC 1997, Fig 4.); utóbbi kettő kialakításában részt vett a mészbetétes kerámia kultúrája népessége. A Dubovác kultúrából kifejlődő Gàrla Mare-Câma kultúra Balta Verde-i temetőjében szintén található egy miniatűr hordozható tűzhely (BERCIU-COMSA 1956, 303. fig. 38.).