Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

T. Bíró Katalin-Regenye Judit: Tűzkőbánya és feldolgozó telepek. Egy Szentgál (Veszprém megye) környéki neolitikus lelőhelycsoport kutatása

változatosabbak, pontosabb datálást is lehetővé tesznek majd.) Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a feltárt telepanyagok a II. és III. fázis közötti átmeneti időre datálhatok, a Moravany fázisnak (PAVUK 1981, 293), vagy Topolcany-Szob horizontnak (LICHARDUS-VLADÁR 1970) nevezett időszakra, párhuzamosan a Kárpát-medence keleti felének Prototiszapolgár időszakával. Közel áll hozzá a szlovákiai Komjatice anyaga. (TOCIK 1986) A KŐBÁNYÁSZAT SZEREPE A TELEPEK SPECIALIZÁCIÓJA A KŐANYAG ALAPJÁN A lelőhelyek kétségtelenül kapcsolatban álltak a bányával. A földrajzi közelségen kívül a lelőhelyek egyikén, Szentgál-Füzi-kúton feltárt kőeszközanyag összetételének vizsgálata bizonyította ezt a kapcsolatot. (Az újonnan feltárt leletanyagok közül még csak ennek a leletegyüttesnek a feldolgozása készült el. Az ezren felüli mintaszám igen tekintélyes, ha az eddig ismert dunántúli kőanyagokhoz hasonlítjuk, de nem éri el a telekidűlői gazdagságot, és valószínűleg alatta marad az Ajka-pál-majori anyagnak is. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a domboldal erősen ki van téve az eróziónak, és a lelőhelyen az objektumoknak csak a legalja maradt épségben.) A leletanyag két, leginkább szembetűnő jellegzetessége az intenzív helyi megmunkálás és a mikropenge alapú kőeszközkészlet. A megmunkálatlan, vagy a megmunkálás kezdeti stádiumában lévő magkövek jelenléte és viszonylag magas aránya (nyersanyag + magkő összesen 15,5%) és a kiemelkedő mennyiségű szilánkanyag (46,8%) megerősíti a település topográfiai helyzete alapján alapján kialakult véleményünket, hogy itt a Tűzköveshegy kitermelő helyhez társult mühelytelepről beszélhetünk. A szerszámköveken belül viszonylag jelentős mennyiségben jelen levő ütőkövek (7 db), üllő és retusőrök (3 db) is a kőeszköz megmunkálás jelentőségére utalnak. A megmunkálás a blokk-, ill. az előmagkő stádiumtól indult. A kőeszközkészítés jellemzően pengemagkövek, elsősorban mikropengemagkövek, ill. a róluk lepattintott pengék, mikropengék készítésére irányult. A másik jellegzetesség, amely a műhely-jellegből adódik, a magkőmaradékokon készült eszközök (elsősorban vakarok) jelentősebb száma. Történt kísérlet az eszközökön végzett mikroszkopikus kopásnyom-vizsgálatra, Bácskay E. végezte, de a talaj okozta másodlagos kopások miatt kevés sikerrel. A LENGYELI KULTÚRA ÉS A KŐBÁNYÁSZAT KAPCSOLATA A fenti tények ismeretében vitathatatlan, hogy a telepek bizonyos tekintetben szorosan a tűzkőbányához tartoztak. Először a lengyeli kultúrában, különösen a fiatalabb időszakában demonstratív a kőkitermelés és feldolgozás jelenléte a neolitikus kultúrák életében. Néhány erre vonatkozó adat: a maueri bányában (Ausztria) feltárt késő lengyeli sírok (RUTTKAY 1970), a lengyeli kultúra III. fázisának a sa^spówi (Lengyelország) tűzkőbányával való kapcsolata (LECH 1972; DZIEDUSZYCKAMACHNIKOVA-LECH 1976), vagy a morva festett kerámia késői IIb fázisában kimutatható műhelytevékenység Marsovice (Csehország) lelőhely alapján. (SVOBODA 1986, 277-278; KOSTURIKRAKOVSKY et al. 1984, 409-410) A lengyeli kultúra késői szakaszának jól dokumentált tűzkőkitermelő tevékenysége természetesen nem zárja ki, hogy ez a tevékenység a korábbiakban is folyamatos volt. Itt egy olyan folyamat régészetileg érzékelhető megnyilvánulásával van dolgunk, amely a rézkor létrejöttéhez vezetett, és számos egyéb területen is megmutatkozott (pl. a települési struktúra megváltozásában, az életmódban, temetkezési szokásokban). A történeti folyamat részeként hasonló intenzitású bányászati és műhelytevékenység tapasztalható a korszak többi kultúrája, mint pl. a TRB esetében is. (BALCER 1995; KOPACZ-PELISIAK 1992; CIZMÁZOVÁ-RAKOVSKY 1981) A Szentgál környéki lengyeli telepeknek a tűzkőelőforduláshoz való szoros kötődése is ebbe a sorba tartozik. A kötődés nem csupán azért egyértelmű, mert láthatóan a hegy körül vonnak szoros gyűrűt, hanem azért is, mert ez a vidék kívül esik a korábbi neolitikus településterületen. Ha ennek ellenére mégis előfordulnak ott a lengyeli kultúra - és csak a lengyeli kultúra - lelőhelyei, akkor ez azt jelenti, hogy fontos érdekük fűződött az ottani megtelepedéshez. Szerepük őrzési, ellenőrzési funkció lehetett, nyilvánvalóan egyben a kitermelésben is részt vettek a falvak. Adatok hiányában azt egyelőre csak feltételezhetjük, miért éppen a fiatalabb lengyeli periódusban jelentkezett a bánya fölötti közvetlen kontroll igénye. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ez az időszak a neolitikumból a rézkorba való átmenet kora, amely