Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Előszó

ELŐSZÓ Az olvasó a több mint egy évtizede érlelődő kezdeményezésnek az eredményeként létrejött első találkozó konferenciakötetét tartja a kezében. Néhány szó az előzményekről. 1978-1983 között Berettyóújfalu herpályi határrészén, a Földvár nevű késő neolit teli telep tanszéki ásatásain résztvevő régészhallgatók és tanárok esti beszélgetésein többször felvetődött, hogy szükség volna egy olyan fórumra, folyóiratra, melynek segítségével az ország különböző múzeumaiban dolgozó régészek híreket tudnának egymással cserélni, szakmai és módszertani kérdéseket tudnának felvetni, még mielőtt a nagy szakfolyóiratok formai és tartalmi követelményeinek engedve végső formában rögzítenék munkáik eredményét. Az ásatási szezon végével azonban mindenki visszatért korábbi munkahelyére - a vágyak tettek nélkül maradtak. 1989-től a Polgár határában található Csőszhalom lett a tanszéki ásatások egyik újabb helyszíne, ahol nyaranta ismét találkozhattak az egyetemi oktatók és régészhallgatók, valamint az időközben végzett és a pályájukat most kezdő vagy már régebben gyakorló régészek. Itt ismét kiderült, hogy az igény továbbra is él egy az egyetemi TDK és a nagy szakkonferenciák közötti „köztes állapot" fóruma iránt. Sokszor megfordultak itt más társintézmények dolgozói és hallgató is, így a fenti igény tovább szélesedett. Új szempontként belépett az is, hogy ez ne csak egy szűk régészeti fórum legyen, hanem mindenképpen karolja fel azokat a tudományos munkatársakat is, akik a nagy régészeti feltárások eredményeinek feldolgozásánál mint „társtudományok" képviselői dolgoznak együtt a régészekkel. 1993 után az autópályák nyomvonalán végzett nagyméretű leletmentő ásatásokon csapatot alkotó szakmai közösségek, valamint a közben ugrásszerűen megnövekedett közfigyelem hatására az is megfogalmazódott, hogy egy gyors, közérthetően megfogalmazott hírforrás vagy fórum már nem kifejezetten csak a régészek és a velük együtt dolgozó társtudósok „ belügye ", hanem az érdeklődő közönség számára is nyitottá kell válnia. Felvetődött néhány ígéret egy találkozó vagy egy újság elindítására, de néhány évig még várni kellett a megvalósításra. Időközben más korszakok (népvándorlás kor, középkor) kutatói is hasonló igényeket fogalmaztak meg. Idősebb kollégáink és tanáraink többször beszéltek arról, hogy a 70-es években tartottak ehhez hasonló célzatú összejöveteleket (ún. Fiatal Archaeológusok Szövetségének Baráti Asztaltársasága), amelyek nyomán több szakmai program és együttműködés keretei teremtődtek meg a résztvevők között. 1990 őszén Szentesen létrejött egy három napos találkozó, ahol a rendezők által meghirdetett témakörből kiindulva a Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak kezdték nevezni magukat a résztvevők és az elhangzott, közel 40 előadás, melyek sokszor éjszákba nyúló beszélgetések alapjait képezték, adták az első pozitív gyakorlati példát a más korokkal foglalkozók számára is. A kezdeményezés életképességét bizonyítja, hogy azóta évenként más-más helyen rendezik meg ezeket a találkozókat és évenként külön kötetben adják ki az elhangzott referátumok megírt változatát. Az elmúlt 10 év alatt a résztvevők nagy része kicserélődött, de alapjaiban nem változott a találkozók jellege. 1997 tavaszán, közvetlen mintának tekintve a Szentesen elindított „a Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak" kezdeményezését, felhívást tettünk közzé, hogy novemberben „Fiatal Őskoros Kutatók I. Összejövetele" néven találkozót szervezünk. Eszmei keretként a már fentebb említett „köztes lét" állapotot jelöltük meg, ami a diákkori referencia dolgozatok és beszámolók, valamint a nagy szakkonferenciák előadásai és a nagy szakfolyóiratok tanulmányai között keresendő. (Bíztunk benne, hogy sokan meg fogják találni magukban a fent leírt állapotot és kértük, hogy véleményüket, ötleteiket juttassák el hozzánk. A rendezők jogán ajánlottunk mi is néhány módszertani és elméleti probléma-