Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Nagy Emese Gyöngyvér: Az M3-as autópálya 6. lelőhelyének (Polgár-Csőszhalom dűlő) dokumentációja 1995-1997

(Ehhez a témához kapcsolódva lásd még: CZAJLIK et al. 1997, 153-155; RACZKY et al. 1997, 157-170) A Harris-féle mátrixon alapuló rendszer - módosításokkal ugyan -, de nagyon jól használható minden jellegű feltárásnál. Előnye, hogy rugalmas, alkalmazkodó és változtatható. Ugyanakkor az ásatáson tapasztalt jelenségek egy része nem kódolható, vagyis a valóságos helyzetet jelző információ néha csak írott szöveg formájában tárolható. Erre szolgál a Megjegyzések rovat, melyet az egyre inkább leegyszerűsödő és számokkal kifejezett rendszerben sem lehet elhagyni. II. A 6. LELŐHELY ÁSATÁSI DOKUMENTÁCIÓJA 1. A STRATIGRÁFIAI LAP (7. kép) A) Az objektum- és a stratigráfiai számok szerepe A stratigráfiai könyv általunk meghatározott számú, fűzött stratigráfiai lapokat tartalmaz. A könynyebben kezelhetőség kedvéért 200 objektum (de ennél jóval több, sokszor kétszeres számú lap) adatai kerülnek egy-egy ilyen könyvbe. A stratigráfiai lapokon két különböző számot szerepeltetünk: az egyik magának az objektumnak (pl. tűzhely, gödör, sír, stb.) a száma 1-n-ig, a másik számsorozat szintén 1-n-ig terjed, ez a stratigráfiai szám. Míg ez utóbbi egy sír esetében csak jelöli azt (tehát automatikusan az objektumszámmal eggyel növekszik), addig a cölöpházak esetében azonosító szerepe van. Bár a cölöpház maga egy objektum, ezért kap egy számot, de a cölöplyukakat később vissza is kell tudnunk azonosítani, ezért minden egyes cölöplyuk újabb számot kap: ez a második vagy stratigráfiai szám. Jóllehet ez sok adminisztrációval jár (minden stratigráfiai szám külön lapot igényel), mégis lehetővé teszi a későbbi variációkat, hiszen az ásatás alatt gyors döntésekre kényszerülünk: nincs mindig idő azok teljes átgondolására. így azonban lehetőség van a rajzok átnézése után kisebb korrekciókra, mivel egy nagyobb egységen belül már jobban kirajzolódik a kisebb részek viszonya egymáshoz. Egy gödör esetében is hasznos a stratigráfiai szám: lehetőséget ad egy objektumon belüli több egység elkülönítésére. Pl. a 320. objektum számú áldozógödör (8. kép) eredetileg a felszínen egy amorf gödörnek látszott: ekkor kapott egy külön objektum- (174.), ill. egy stratigráfiai számot. A gödör bontása során először egy paticsos betöltésű felső réteget különítettünk el, ami alatt már egy homogénebb rész következett. Ezután ért bennünket a meglepetés: a gödör már kútban folytatódott. Itt négyszögletes elrendezésben mintegy 86 - egykor ép edény - került napvilágra. Több egységben bontottuk, adminisztráltuk, fotóztuk, rajzoltuk: ezek mind-mind külön stratigráfiai számot kaptak. Ez a sok szám nagyon megkönnyítette a későbbi munkákat: a restaurálást és az objektum kútból áldozó gödörré, majd szemetes gödörré válásának rekonstruálását. A két szám más funkciót is betölt: leegyszerűsíti, kódolja az azonosítandó tárgyat, objektumot. A két szám alapján azonnal visszakereshető minden információ a számítógépes feldolgozás segítségével. Ezenkívül a leltározásnál sem kell hosszú szöveget írni még egy kis kerámiatöredékre sem: elég csak ezt a két számot, ill. a lelőhely számát feltüntetni. B) Egyéb információ a stratigráfiai lapokon Stratigráfiai lapot tehát minden objektumnak, azon belül minden külön egységnek kitöltünk. Az objektum és a stratigráfiai szám mellett megnevezzük az objektumot (gödör, kút, cölöplyuk, stb.), rövid leírást készítünk róla (milyen az alakja, formája), megadjuk kronológiai helyét (pl. AVK, késői neolitikum, stb.). Ez utóbbi azonban nem mindig lehetséges, mert pl. az adott objektumból, gödörből nem kerül elő leletanyag, vagy csak jellegtelen töredékeket tartalmaz. Ilyenkor tágabb értelemben fogalmazunk: pl. őskor. A helyszínen elcsomagolt leletanyag típusát is jelöljük a lapon. A régész bármilyen, az objektummal összefüggő megfigyelését, észrevételeit bővebben is kifejtheti a Megjegyzések rovatban. Sírok esetében itt készítjük el a sírleírást. A stratigráfiai lapokon a tájékozódást elősegítő ún. vázlatrajzokat készítünk. Ezek nem a kibontott objektumok pontos rajzai, csupán a felszínen kijelölt foltok felvázolására, az egy négyzeten belüli egymáshoz viszonyított helyzetükre vonatkoznak. Az objektumok pontos elhelyezkedését koordináták segítségével adjuk meg, melyeket az ábécé bizonyos betűi, ill. számok jelölnek. Korábban minden objektumot a saját lapján rajzoltunk le, de később az áttekinthetőség kedvéért egy lapra helyeztük az adott négyzet valamennyi objektumát.