Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Nagy Emese Gyöngyvér: Az M3-as autópálya 6. lelőhelyének (Polgár-Csőszhalom dűlő) dokumentációja 1995-1997

NAGY EMESE GYÖNGYVÉR AZ M3-AS AUTÓPÁLYA 6. LELŐHELYÉNEK (POLGÁR-CSŐSZHALOM-DŰLŐ) DOKUMENTÁCIÓJA 1995-1997 A STRATIGRÁFIAI LAP KIALAKULÁSA (ELŐZMÉNYE) ÉS TOVÁBBFEJLŐDÉSE Az utóbbi évek autópálya-ásatásai új fejezetet nyitottak a magyar régészet történetében, hiszen az eddigieknél jóval nagyobb területen, más módszerekkel kellett végrehajtani azt, amit eddig a tervásatások és leletmentések 5 x 5-ös - jobb esetben ettől nagyobb - szelvényeiben „régészeti feltárás" címén tettünk meg. A rendelkezésre álló pénz - több milliós nagyságrendje miatt - sokkal nagyobb felelősséget is jelentett: helyes felhasználását nehéz volt eldönteni az adott pillanatban. Nemcsak magára a feltárásra kellett gondolnunk, hanem a feldolgozás és a nem elhanyagolható raktározás szempontjából megfelelő bázis kiépítésére, vagy pl. az ásatással közel párhuzamosan folyó restaurálásra is. Különböző természettudományos módszereket és eredményeket használtunk fel munkánk során (pl. geodézia, geofizika, stb.). Ezenkívül olyan munkaeszközök szerszámok, számítógépek, fényképezőgépek, gépkocsik - vásárlására is lehetőségük volt a leletmentést végző szakemberekhez tartozó intézményeknek, melyek hozzájárultak a köztudottan nehéz anyagi körülmények között működő megyei múzeumok anyagi javainak fejlesztéséhez. (Lásd még: RACZKY-ANDERS 1997, 3-8) Azért választottam a polgári 6. lelőhely dokumentációjának bemutatását - jóllehet több lelőhelyet is feltártunk a környéken -, mivel a több éves tapasztalat valamennyi hasznos ötlete, elgondolása itt valósult meg. A kezdet volt a legnehezebb: hétről hétre kerültek elő a késő neolit korú, nagy alapterületű, több osztatú, cölöpszerkezetes házak. Ezek felépítéséről, ásási technikájáról ekkor még nem sokat tudtunk: a cölöplyuk betöltésével sokszor egyneműnek látszó altalajban milyen mélyen lehetett a cölöp, hogyan tudjuk elválasztani a mellé döngölt földtől, stb. Hasonló nehézség adódott a nyilvántartással is: hogyan rögzítsük a stratigráfiai könyvben a házakat: önálló objektumokként szerepeljenek, vagy külön-külön dokumentáljunk minden cölöplyukat? Ezekre a kérdésekre azóta megtaláltuk a választ, ennek a módját, ill. az általunk használt módszereket* szeretném a következőkbén ismertetni, de előbb tekintsük át az ún. „stratigráfiai adatfelvevő lap" kialakulását. I. NÉHÁNY ADAT A „STRATIGRÁFIAI ADATFELVEVŐ LAP" KIALAKULÁSÁHOZ A régészeti stratigráfia ,jelzésmódszerének" kidolgozása Edward C. Harris angol kutató nevéhez fűződik. Az 1973-ban készített doktori értekezését (Harris-féle mátrix) később rövidített formában publikálta. (HARRIS 1979) A módszer lényege: a helyszínen megfigyelt ásatási jelenségeket, rétegeket, rétegviszonyokat egy számsor mentén regisztrálni, ahol minden szám egy olyan új jelenséget jelöl, amit az ásató fontosnak tart rögzíteni. így minden szám egy olyan definíciót tartalmaz, amit összefüggéseiben térben is tudunk ábrázolni azáltal, hogy a különböző számokat egymáshoz rendeljük. Ennek viszont előfeltétele egy nyomtatott lap, melyen az információk az előre kialakított kérdéscsoportoknak megfelelően gyorsan rögzíthetők (1. kép: HARRIS 1979, Fig. 35). Ezt a lapot eredetileg a középkori városok, falvak feltárásánál használták, mely lehetővé tette az egymás fölött elhelyezkedő rétegek, falak, stb. térbeli viszonyának ábrázolását. Néhány évvel később már sikerrel alkalmazzák és a helyi igényeknek megfelelően továbbfejlesztik az adatfelvevő lapot, de már elnevezésben is két Az M3-as autópálya-feltáráson használt első stratigráfiai lapot az ELTE Régészettudományi Intézet Térinformatikai Laborjának munkatársai (Czajlik Zoltán, Holl Balázs, Marton Ádám) készítették Dr. Raczky Pál közreműködésével. Később Bényei Zsolt, Nagy Emese Gyöngyvér, Hajdú Zsigmond (Déri Múzeum, Debrecen) és Szálai Tamás (István király Múzeum, Székesfehérvár) végzett kisebb módosításokat a stratigráfiai lapon.