Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Sümegi Pál: A környezetrégészet problémái Magyarországon

nyos fafajiakat más fajokkal szemben előnybe részesítettek (erdészeti tevékenység kialakulása). A rézkor végén a hagyományos fakitermelés és felhasználás mellett a technikai innovációk (szekér, eke, utak) megjelenése is növekvő talajerózióhoz vezetett. A faanyag kohászati felhasználása végigkísérte a bronzkort, de a bronzkorban kisebb kiterjedésű legelők, szántók kialakítása is megkezdődött a vizsgált területen. Majd a bronzkor végén, vaskor kezdetén, a területen védelmi jellegű építkezések indultak meg és ennek hatására az erdők faállomány ismét teljesen átalakult. A késő vaskorban kialakult technikai innovációk, fejlett vaseszközök hatására az i. e. III. században olyan új emberi tevékenység kezdődött el a területen, amelynek hatására a természetes vegetáció és talajfejlődés a területen visszafordíthatatlanul megszakadt. A kelta közösségek tevékenységéhez kapcsolható változásokhoz sorolható a lápmeder kenderáztató tóvá alakítása és egy feltételezett kelta erőd, egy oppidum kialakítása is. A középkor folyamán a legerőteljesebb emberi hatás a magyar honfoglalással kezdődött el és a X-XV. században a középkori faluhálózat kialakításkor érte el a csúcsát, amikor a területen egy - később többször átépített, majd lerombolt - várat is építettek. Bár a területről nem készült régészeti topográfia, az irodalmi adatokból összegyűjtött és a Magyarország területén található, a tó meder körül 50 km sugarú körön belül található régészeti lelőhelyek száma és a fúrás paleoökológiai adatainak változásai közölt igen szoros korrelációt lehetett kimutatni (6. ábra), mind a lakosság számának egyértelmű növekedését és a növekvő emberi hatásokat tükröző szakaszoknál, mind a csökkenő lakosságszámot és emberi hatást tükröző szakaszoknál. A feldolgozás jó példa arra, hogy a radiokarbon adatokkal kalibrált, igen finom felbontású, analitikus felfogásban elvégzett geológiai, geokémiai, őslénytani feldolgozású paleoökológiai szelvények jól felhasználhatók a régészeti geológiai elemzéseknél és értékeléseknél, a környezetrégészeti rekonstrukcióknál, az ember és környezet viszonyának feltárásánál, abban az esetben, ha a területen található kultúrák régészeti lelőhelyei radiokarbon adatokkal rendelkeznek, így a kronológiai korreláció megoldható. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az ilyen típusú ún. „analitikus" őskörnyezeti vizsgálatok, az ember és környezet viszonyának feltárásban háttéradatnak számító paleoökológiai lelőhelyek feldolgozása alapvető az egyes kultúrák tájhasznosításának, a táj ember hatására történő átalakulásának megértésében. Ugyanakkor jó példa arra is, hogy a különböző időtudományok (geológia, őslénytan, régészet, történelem) vizsgálatainak összekapcsolásával, a régészek, geológusok és paleontológusok közötti közös gondolkodásmód kialakításával az ősi kultúrák tájhasználatáról és környezettel kialakított kapcsolatairól - a megbízhatóbb, több oldalról is megközelített adatok alapján - az emberi megismerés egy magasabb szintjérejuthatunk el. IRODALOM - REFERENCES AITKEN, M. J. 1973. Physics and Archeology. Oxford Univesity Press. ALBRITTON, C. C. 1975. Philosophy of Geohistory: 17851970. Dowden, Hutchinson and Ross Press. BÁCSKAY E. 1980. A magyar holocénsztratigráfia régészeti dokumentációs pontjai az Alföldön. Neolitikum. Földtani Intézet Évi Jelentése 1978-ról, pp. 429-433. BÁCSKAY E. 1981. A magyar holocénsztratigráfia régészeti dokumentációs pontjainak rétegtani adatai. Földtani Intézet Évi Jelentése 1979-ről, pp. 551-559. BÁCSKAY E. 1980. A magyar holocénsztratigráfia régészeti dokumentációs pontjai a Dunántúlon. Korai és középső neolitikum. Földtani Intézet Évi Jelentése 1980-ról, pp. 543-551. BÁCSKAY E. 1991. Régészeti kutatások földtani tanulságai magyarországi példákon. Földtani Intézet Évi Jelentése 1989-ről, pp. 613-621. BANNER, J. 1956. Die Péceler Kultur. Akadémiai Kiadó. BECK, C. W. ed. 1974. Archeological Chemistry. American Chemical Society, 138. BEHRE, K. E. 1981. The interpretation of anthropogenic indicators in pollen diagrams. Pollen Spores 23. pp. 225-245. BEHRE, K. E. 1988. The role of Man in European vegetation history, pp. 633-672. In: Huntley, B.-Webb. T. III. eds. Vegetation History. Kluwer Academic Publishers. BEHRENSMEYER, A. K.-HILL, A. P. 1980. Fossils in the Making: Vertebrate Taphonomy and Paleoecology. University of Chicago. BEKE, C. T. 1835. On the Geological Evidence of the Advance of the Land at the Head of the Persian Gulf. London and Edinburg Philosophical Magazine and Journal of Science, 7. pp. 40-46. BELL, M.-WALKER, M. J. C. 1992. Late Quaternary Environment Change. Longman Press. BENNETT, K. D.-FOSSITT, J. A.-SHARP, M. J.-SWITSUR. V. R. 1990. Holocene vegetation and environment history at Loch lang, Shouth Uist, Western Isles, Scotland. New Phytologist, 114. pp. 281-298 BERGLUND, G. E.-RALSKA-JASIEWICZOWA, M., 1986. Pollen Analysis and Pollen Diagrams, pp. 455-484. In: Berglund, B. E. ed. Handbook of Holocene Palaeoecology and Palaeohydrology. Wiley Press. BEUG, H. J. 1982. Vegetation history and climatic changes in central and southern Europe, pp. 85-102. In: Harding, A.