Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Cseh János: Egy késő vaskori ház Kengyel határából

FIATAL ŐSKOROS KUTATÓK I. ÖSSZEJÖVETELE CSEH JÁNOS EGY KÉSŐ VASKORI HÁZ KENGYEL HATÁRÁBÓL (ADALÉKOK A KELTA TELEPÉPÍTMÉNYEK ISMERETÉHEZ) 1. A LELŐHELY ÉS A FELTÁRÁS KÖRÜLMÉNYEI 1992. augusztus 26-án alkalmi terepbejárást végeztem Kengyel község (Jász-Nagykun-Szolnok megye) határának északnyugati részén.' Közelebbről a falu középpontjától 2,7 km-re, a Vígh- és a Fehértanya között, ahol a terepviszonyok, a nyílt földterület lehetővé tette a régészeti megfigyelést. A már említett két, elhagyott tanya fákkal-bokrokkal benőtt, fedett környezetét kb. 15 méter széles, mezőgazdasági müvelés alatt lévő sáv választja el egymástól. Ez a földpászta egy régi tiszai meder külső, itt északkeletre eső magas fekvésű partján (88 méter körüli tengerszint fölötti nívón) helyezkedik el. (1. kép 1-2. és 2. kép) A hivatkozott napon a leírt magasparton, pontosan a lejtő és a sík tereprész találkozásánál, az éppen frissen, nemrégiben szántott földön, a Fehértanyához közelebb - kb. 4-6 méternyire a szántás szélétől - régészeti objektumok felszínre került maradványaira figyeltem fel. Az egyiket viszonylag élénkebb szürkés-hamus folt jelezte a környező sárgás-agyagos, erodálódott fölszínen, kb. 3-4 x 2-3 méter méretben. Néhány patics, állatcsont és neolit cserép mellett egy-két korongolt, barnás edénytöredék is előfordult, mutatván, hogy itt késő vaskori, leginkább kelta telepjelenség rejtőzhet a föld alatt. A következő nap 5-6 méter hosszú, kb. 30 cm széles, a partra merőleges, északkelet-délnyugati irányú kutatóárokkal ráástam a legmarkánsabb telepjelenség flekkjére. (Egy másik, alig 2 méter terjedelmű, negatív szonda nem szerepel az ásatási helyszínrajzon.) A szántott sztrátum kiemelése után a bolygatatlan sárga altalajban, -30-35 cm-es szinten, az árok közepe táján beásás elszíneződése tűnt elő. Egy kisebb rábontással és a tulajdonképpeni szelvénnyel (2,5 x 2,5 méter), amely az északi oldalra esett, teljes egészében kibontakozott a régé1 A dolgozatot 1997 őszén készítettem. Egy megjegyzés: a negatív szondákra vonatkozó adatok nem a leghitelesebbek. szeti jelenség (keleti részén ekenyomtól valamelyest megbolygatva). 2. A FÖLDBE-ÁSOTT HÁZ LEÍRÁSA A gödör betöltését tömörebb, néhol hamus és patics-szemcsés - nyár vége lévén kiszáradt -, humuszos-agyagos kevert föld alkotta. Egy összefüggő, 40-50 cm átmérőjű hamusabb folt az épületalap középső részén, a déli oldalfalhoz közelebb helyezkedett el, mellette kődarabbal. A kevés, egészen minimális (kb. féltucatnyi) tárgyi anyag, korongolt és durva kerámia az objektum keleti oldalától nem messze, két gócban csoportosult. A telepjelenség maga egy földbe mélyített aljú lakóház részlete volt. A nyugati oldalon, a lejtő felé eső részen hozzávetőleg fele semmisült meg a talajpusztulás és a szántás együttes „eredményeként". Amit sikerült föltárnunk, az egy lekerekedő sarkú (négy)szögletes maradványnak mutatkozott egyenes földfalakkal. Keleti, rövidebb oldala - ill. a szélesség - 2,4 méter volt, míg két hosszabbik falából úgy 2 méter (délen) és 1,5 méter (északon) kerülte el a pusztulást. Eme utóbbiak nyugat-keleti futásúakként rajzolódtak ki, 25° elhajlással dél és észak felé. A vízszintes padló a keleti részen -15 cm mélységben húzódott a megnyesett felülettől számítva (és 45-50 cm-re a jelenlegi talajfelszíntől). Néhány cm-rel magasabban találtam ezt a déli oldalfal mentén (-5 cm), ugyanakkor mélyebben az észak-északkeleti szögletnél, ahol is 50 x 40 cm körüli, ovális teknőt (-20 cm) bontottam ki. A járószint legkeményebb részét a ház északi felében középtájon figyeltem meg egy 50 x 30 cm-es felületen. A déli oldalfal mentén úgy tenyérnyi papírvékonyságú, barnás-feketés réteg volt a sárga agyagpadlón. Itt jegyezzük meg, hogy a házban számos állatjárást lehetett konstatálni. Az objektumrészlet egyetlen és legfontosabb, a tetőkonstrukcióra utaló régészeti jelensége egy