Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban

renciált műhelyekben a különböző utakon beszerzett alapanyagból az eltérő társadalmi környezet miatt különböző igények kielégítésére más és más tárgyakat készítettek. A nyersanyag és a központi műhelyek speciális szaktudást igénylő, az előállítás helyét, idejét, korát és módját illetően is eltérő termékek a kereskedelem révén jutottak el a további megmunkálást végző helyi kovácsokhoz, vagy késztermékek esetében a felhasználóhoz. Ez a fémművesség minden területét, a nyersanyagforgalmat, a félkész- és késztermékek, illetve speciális segédanyagok beszerzését egyaránt átfogó, egész Európát behálózó kereskedelem már semmiképpen nem tekinthető egy szűk társadalmi réteg igényeit kielégítő luxuscikkek távolsági kereskedelmének, hiszen itt ipari nyersanyagok nagytömegű, jól szervezett, minden részletre kiterjedő, nagy távolságokat áthidaló kereskedelméről van szó. Megkönnyítette ezt a bronzeszközök tömeges elterjedése. A bronz újrahasznosíthatósága egyszerre biztosította ennek a fémnek a nagy és viszonylag állandó értéket, ami az általános egyenérték szerepének betöltésére tartósan alkalmas áru, különböző, például karika, karperec stb. formájú ingótok széleskörű megjelenéséhez vezetett a HA A időszakban. E sajátos, több funkciójú áru, az ingótok nyersanyag és pénzhelyettesítő szerepe egyszerre oldotta meg a helyi műhelyek ötvözőanyagokban bővebb nyersanyagszükségletét, és mint a tárgyak elterjedése, mozgása mutatja, a pénzforgalmat is. - A metallurgiai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a késő bronzkori tárgyak használhatóságának növelésében elsődleges szerepe a megfelelő szövetszerkezet kialakításának volt - melyet az eddigi kutatás alig vizsgált. A metallográfiai felvételek tanúsága szerint az eszközök felhasználása szempontjából a legmegfelelőbb rácsszerkezet elérésére a ma ismert eljárások mindegyikét alkalmazták (öntés, hűtési sebesség növelése-csökkentése, hideg-meleg megmunkálás, hőkezelés). Ez a tény a tapasztalatokon alapuló magas szintű anyagismeretet, a mesterségbeli tudást tükrözi. A mérhető magas keménységi értékek egyben azt is jelzik, hogy az urnamezős kultúra dunántúli területén előállított leletek európai viszonylatban is kiugró minőségűek voltak, esetenként megközelítették, sőt meghaladták a vaseszközök használhatóságát. - A bronztárgyak tulajdonságainak alakításában csak másodlagos volt az ötvözés a szerepe. Ennek ellenére - mint azt különösen a ráöntéssel készített tárgyak mutatják - jelentősége nem elhanyagolható. A mért adatok egyben azt is bizonyítják, hogy a késő bronzkori fémművesek képesek voltak nagy pontossággal behatárolni, alakítani az ötvözetek összetételét és olvadáspontját. Sőt, mint az a magyar kutatás szempontjából különösen fontos, a hiánycikknek számító ónt gyakran a keménységet azonos mennyiségben kétszeresen növelő antimonnal helyettesítették. - A legutóbbi átfogó metallurgiai vizsgálatok során sikerült megfigyelni és rekonstruálni a késő bronzkori tárgyak anyagszerkezetének megváltoztatására alkalmazott eljárásokat. Az új vizsgálatoknak és a korábbitól eltérő vizsgálati módszereknek köszönhetően sikerült kimutatni a hőkezelt tárgyak felületén azt az ötvözőanyagkiválást, amely a régészeti kutatások gyakorlatában az 1950-es évektől tömegesen alkalmazott röntgenemissziós eljárások során következetesen mért látszólagosan magas óntartalomra magyarázatot ad. Ezek a mérési eredmények különösen a magyarországi késő bronzkori tárgyak esetében olyan magas óntartalmat mutattak, amely téves módon az ötvözőanyagok tekintetében lassan már az európai leletektől elkülönülő, külön kárpát-medencei csoportot rajzolt ki. E felvázolt csoport nem állt összhangban a metallurgiai törvényszerűségekkel, nem alkotott a készítés vagy a felhasználás szempontjából értékelhető logikus rendszert, és lehetetlenné tette a tipológiailag összetartozó hazai leletek reális összehasonlítását a környező régészeti kultúrák tárgyaival. A régi, századfordulós és a legújabb, illetve a korrigált hazai adatok birtokában már kirajzolható az urnamezős kultúra széles területén az eljárások tekintetében egységes hagyományokat mutató, de a nyersanyagellátás, a műhelyek működése és a készítmények szempontjából mégis számos helyi sajátosságra valló fémművesség néhány, a metallurgiai törvényszerűségekkel is összhangban álló jellemzője. - Az urnamezös kultúra fémművességének kutatása során az évtizedek alatt felhalmozódott adatok, régészeti megfigyelések és a legújabb kutatási eredmények alapján a legfontosabb jellem-