Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)
Szabó Géza: Újabb eredmények és módszerek a Kárpát-medence késő bronzkori tárgyainak archaeometallurgiai vizsgálataiban
3. előfeltétele a késő bronzkori fémművesség nemzetközi kapcsolatai hagyományos tipológiai módszereken túli vizsgálatának. Grafikonon ábrázolva a regöly-veravári leletek felszínén és csiszolatán mért összetétel-eredményeket, jól látható, hogy a különböző helyeken mért adatok jelentős mértékben eltérnek. 16 Különösen feltűnő az egyes ötvözök nagymértékű dúsulása a felszínen. A metallurgiai vizsgálati gyakorlattól eltérően a fémmikroszkóppal nem csupán a csiszolatokat, hanem a világon először a régészeti tárgyak felszínét is vizsgálva szemmel is egyértelműen láthatóvá vált a felületre kicsapódott ötvözőanyag, az ón. /Fig. 1.1, 5.1-2.,4., 6.3./ Ezek az adatok együttesen magyarázzák a röntgenspektroszkópiával a felületen, mindössze 0,1 mm mélységig végzett vizsgálatok rendkívül magas önértékeit. Hiszen - mint azt a Regöly-Veravár 130. számú drótspirál csiszolata és a különböző helyen mért SEM analízisek eredménye is bizonyítja - az ónkiválás vastagsága is jelentős, s ez, ha a fentebb ismertetett, vagy ahhoz hasonló eljárást használnak, elfedi a régészeti tárgy valódi összetételét. 17 /Fig.4.4./ Vizsgálati eredményeit értékelve Költő L. is megjegyezte, hogy az eredmények alapján sem területi, sem tárgy típusonkénti bontást nem lehetett tenni, csak egy alacsonyabb és egy magasabb óntartalmú csoportot lehetett elkülöníteni. 18 Ez a megfigyelése egy szempontból összhangban van a régészeti tárgyak felszínéről készített metallográfiai felvételekkel és mérési eredményekkel is: az adatok ugyanis azt mutatják, hogy az ón kiválása - a korróziós folyamatokon túl 19 - összefügg a tárgyak hőkezelésével. Ilyen ónkiválás nagyobb mennyiségben a csupán öntött tárgyak felszínén nem látható. /Fig.6.2.,4./ Összességében azonban a pusztán csak a felületet, felületközeli rétegeket vizsgáló röntgenemissziós eljárások adatait felhasználó ctuster-analízisek erdményei alapján levont következtetéseket nem tartjuk megalapozottnak, elfogadhatónak. 20 A röntgenemissziós vizsgálatok az eljárás korlátai miatt a 16 Szabó 1998. 173. Fig. 8. 17 A külföldi mérési eredményekben is megfigyelhető az 1950-es évektől a röntgenspetrográfia tömeges alkalmazása óta az óntartalom emelkedése, de korántsem olyan szembetűnő módon, mint a magyarországi mérések esetében. A téma nemzetközi vonatkozásainak vizsgálata része annak a kutatási tervnek és kísérletsorozatnak, amit a bradfordi egyetem archaeometallurgiai kutatócsoportjával megkezdtünk, s remélhetően hamarosan folytathatunk is. 18 Költő-Kis Varga 1992,81 19 Meeks 1986; Meeks 1994; Költő-Kis Varga 1992, 81 20 Költő-Kis Varga 1992, 84., Honti 1992, 46. régészeti kutatások gyakorlatában is csak a gyors, tájékozódó jellegű elemzések elvégzésére alkalmasak, miként minden olyan anyagösszetétel-vizsgálat, amely a roncsolásmentesség érdekében csupán a felszínt, vagy a felszín közeléből vett néhány grammnyi anyagot vizsgálja. Ezért a továbbiakban a régészeti leletek értékelésekor a hitelesnek tartható, főként a hagyományos módszerekkel vizsgált régi adatokat, és a legújabb, több módon is kontrollált értékeket használjuk. Célunk elsősorban az, hogy a szükségszerűségből megszűrt adatok ismételt értékelése követően a késő bronzkori fémművesség nyersanyagforgalmának felvázolásán túl megkíséreljük a főbb termékek készítési hely és felhasználási mód szempontjából történő csoportosítását. NYERSANYAGELLÁTÁS, KERESKEDELEM A magyarországi régészeti kutatások során elemzett öntőlepények szinte minden esetben meglehetősen alacsony, mindössze néhány tized százaléknyi óntartalmat mutatnak. Csak Velemben került elő két, a többinél lényegesen magasabb óntartalmú öntőlepény, az egyik 9,9%, a másik 3,41% ónt tartalmazott. 21 A velemi öntőlepények azonban mégsem ón, hanem rendkívül magas, nem egy esetben 18%-ot is meghaladó antimontartalmuk révén tűnnek ki a kárpát-medencei leletek közül. 22 A grafikonon ábrázolt adatok jól mutatják, hogy a magas antimontartalom kizárólag a velemi öntő lepényekre jellemző. A már említett két magasabb óntartalmú öntőlepényben pedig a többi szentvidi öntőrögtől eltérően az antimon mennyisége fordítottan arányos, szokatlanul csekély. 23 De az öntőlepények között található olyan is, amelyben mindkét ötvözőelem mennyisége alacsony. 24 Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a hatalmi és gazdasági szempontból is központi szerepet betöltő velemi telep fémműveseinek egyik specialitása volt az antimontartalmú ötvözetek, féltermékek előállítása, melyet részben a hozzájuk készen érkező alacsony óntartalmú öntő21 Miske 1904, 126. 22 Miske 1904, 126. Miske 1907, 38. 23 Az általános metallurgiai törvényszerűségek és az eddig vizsgált régészeti leletek eredményeinek ismeretében - ha kormeghatározásuk helytálló - a két velemi öntölepénynél és két rúdnál megfigyelt rendkívül magas óntartalmat nem tartjuk tudatos ötvözés eredményének. Valószínűbb, hogy valamely ötvözőelem ércének kísérő ásványaként, szennyezőanyagként került a velemi bronzokba. Ezért, és a ma már nem ellenőrizhető adatok miatt a magas ólomtartalom kérdésével itt nem kívánunk bővebben foglalkozni. 24 Velem 4. Miske 1904, 126.
