Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Ilon Gábor: Pénzrendszer a bronzkorban?

ILON GÁBOR PÉNZRENDSZER A BRONZKORBAN ? Mozsolics Amália emlékére „Európa első aranykora" szlogennel hirdetett kampányt az 1994-96-os évekre az Európa Tanács Kulturális örökség Bizottsága és Emberjogi Bizottsága. Jelentős események - tudományos konferenciák és kiállítások - zajlottak a közép-európai régióban Bécsben, Pozsonyban, Budapesten, Pécsett és Pápán ezekben az években.

1 És milyen okkal hirdették ezt a kampányt? kérdezhetnénk. A válasz nagyon egyszerű: a régészeti leletek és jelenségek igazolják, hogy az első európai egység a bronzkorban született meg. A korszak a hagyományos történeti kronológia szerint i.e. 2000/1900-tól, a kalibrált radiocarbon adatok szerint kb. 2600-tól kezdődött.

2 A kiteljesülő egység e kor késői szakaszára (i.e. 13-9/8., illetve a 15-9/8. századig) tehető. Természetesen az sem volt békésebb és felhőtlenebb folyamat, mint a napjainkban zajló. Az egységesülés egyik alapvető eleme akkor is az uniformizálódó „pénzrendszer" volt. Az alább ismertetésre kerülő tárgyak e korai „egység" ékes bizonyítékai. E tárgykörben végzett kutatásaim pillanatnyi állásáról szeretnék képet adni. 1941-ben egy fiatal, a bécsi egyetemen néhány évvel korábban végzett régésznő - ma európai hírű őstörténész - Mozsolics Amália

3 leltározta át az újkor követelményeinek megfelelően a ma Savaria, akkor Vas Vármegyei Múzeum két - szempontunkból - most érdekes tárgyát is. Leírásuk - megfogalmazásom és tudásom szerint - a következő: 1 Kovács T. Előszó. In. A bronzkor kincsei Magyarországon. Időszakos kiállítás katalógusa. Pécs, 1995. 5; Kovács T. Néhány mondat bevezetőként. Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon. Tudományos konferencia. Pápa, 1996. PáMÉ 6 (1996) 6. 2 Kovács T. A bronzkor Magyarországon. Budapest, 1977. időrendi tábla; Raczky P.-Hertelendi E.-Horváth F. Zur Absoluten Datierung der bronzezeitlichen Teil-Kulturen in Ungarn. 42-47.; Ecsedy I. A bronzkor kezdete. In. A bronzkor kincsei Magyarországon. Időszakos kiállítás katalógusa. Pécs, 1995. 14. 3 Kovács T. A bronzkor Magyarországon. Budapest, 1977. időrendi tábla; Raczky F'.-Hertelendi E.-Horváth F. Zur Absoluten Datierung der bronzezeitlichen Teil-Kulturen in Ungarn. 42^17.; Ecsedy !. A bronzkor kezdete. In. A bronzkor kincsei Magyarországon. Időszakos kiállítás katalógusa. Pécs, 1995. 14. 1. Keftiubarren, azaz „krétai rúd". Ép, bronz, foltokban zöldes patinával. Mérete: 90 x 59/47 x 7 mm. Sarkai lekerekítettek. Egyik, rövidebb éle irányába keskenyedik. Súlya: 205 g. Leltári száma ma: 54.508.30. (régi ltsz.: 32/941/9., korábbi ltsz.: 161 (1. kép 1., 2. kép la). 2. Keftiubarren, töredék, bronz. Az előbbihez hasonló kivitelezésű és állapotú. 57 x 50 x 5 mm. Súlya: 130 g. Ltsz. 54.508.32. (1. kép 2., 2. kép lb) Mozsolics Amália mindkét tárgyat ismeretlen lelőhelyűként vette nyilvántartásba. Az 1950-es években Csaba József (1903-1983) nagycsákányi születésű, európai hírű ornitológus és néprajzi gyűjtő, Csákánydoroszló Tókereki elnevezésű dűlőjében talált két hasonló tárgyat (1. kép 3-4., 2. kép 2a-b). A lelőhelyet jegyzetfüzetében

4 rögzítette, a tárgyakat lapos baltáknak vélte. Nyitott lévén több tudományra is, szerencsénkre eltette és megőrizte ezeket. Később jegyzetfüzetével együtt ezeket a körmendi Helytörténeti Múzeumnak ajándékozta (leltári számuk ma ott: 64.162.1-2.). Itt a tárgyakat baltaként leltározták, s csak az új - most is látogatható - állandó kiállítás rendezésekor (1994-ben), e sorok szerzőjének 1992-ben megjelent tanulmánya eredményeként ismerték fel azok mibenlétét. Kiállítási feliratuk azóta helyesen - fizetőeszköz, elöpénz. Ezek a tárgyak is jelentéktelennek tűnnek, foltokban zöldes patinával borítottak (1. kép 3-4., 2. kép 2a-b). Formájuk hasonló az előbb ismertetett darabokhoz. Egyik élük irányába enyhén keskenyednek, sarkaik lekerekítettek. A nagyobb példány méretei: 105 x 75/60 x 5 mm, súlya: 40 dkg, azaz 400 g (2. kép 2b). A kisebb mérete: 95 x 60/52 x 5 mm, súlya: 30 dkg, azaz 300 g (2. kép 2a). Az angolszász régészeti szakirodalomban az ilyen öntvényeket „ox-hide ingot"-nak („ökörbőrrúd") nevezik. A bronzkorban így tárolták és ilyen formában is cserélték az ércből kinyert fém rezet (Cuprum - Ciprus), vagy a 4 Csaba József által az RHM-nek felajánlott tárgyak lajstroma 1954. Rába Helytörténeti Múzeum, Körmend - A. Ht. ltsz. 40-81.