Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Horváth Tünde - Kozák Miklós-Pető Anna: Adatok a bronzkori kőeszközök kutatásához

HORVÁTH TÜNDE-KOZÁK MIKLÓS-PETŐ ANNA ADATOK A BRONZKORI KŐESZKÖZÖK KUTATÁSÁHOZ (SZÁZHALOMBATTA-FÖLDVÁR BRONZKORI RÉTEGEINEK KŐANYAGA) Az alábbiakban szerelnénk bemutatni komplex vizsgálatainkat, melyeket a százhalombattai bronzkori földvár kőből készült leletein végeztünk. Egyúttal bemutatnánk az eddig méltatlanul félretolt eszközcsoportok javasolt kutatási módszerét, kitérve az eredményekre és a hiányosságokra. Nem szükséges egy régésznek felvázolni, hogy a kőből készült eszközféleségek (főképp pattintott kövek) kutatása a paleolitikumban miért fontos és miért oly alapos. Ezt a fajta alaposságot kiterjeszthetjük még a hazai mezolitikum időszakára is. A nagy váltás - az agyag forradalma - a neolitikumtól azonban jelentősen megváltoztatta a régészek hozzáállását a témához. Fordulatot csak a 80-as 90-es évek hoztak, mikor is néhány lelkes kutató (Bácskay, T. Biró) munkájának köszönhetően egyre teljesebbé vált a neolit pattintott kőeszközök témája: bányák váltak ismertté, lelőhelyek monografikus feldolgozásai születtek meg, és kirajzolódott az időszak nyersanyagforgalma a Kárpát-medence egész területén. Már ebből a korszakból is hiányzik azonban a többi kőeszközfajta (pl. csiszolt balták) vizsgálata. Még szomorúbb a helyzet az ennél fiatalabb korokban: a rézkorban két tanulmány foglalkozik pattintott kőeszközökkel, melyből az egyik érinti a kora és középső bronzkort is.

1 A bronzkortól nemcsak a feldolgozás, de jóformán a közlés is elmaradt. A tanulmányokból kiindulva olyan, mintha ezekben a korokban teljesen visszaszorulna a kőhasználat, a múzeumok raktárai azonban ennek az ellenkezőjére utalnak. Egy szakdolgozat keretei között

2 - egy lelőhely kőanyagára támaszkodva, megpróbáltunk teljes képet adni a Százhalombatta-Földváron megtelepült kora és középső bronzkori lakosság kőeszközhasz1 Dobosi Viola, 1971.: Kupferzeitliche Silexgerate aus Ungarn, Acta Arch. Carpatica - a lelőhely igazából neolitikus. Cs. Balogh Éva, 1993.: Rézkori, bronzkori pattintott kőeszközök Pest megyében és a Dunától keletre eső területeken (Tipológiai és statisztikai feldolgozás), bölcsészdoktori disszertáció - nem érinti a Dunántúl területét! 2 Horváth Tünde, 1997.: Százhalombatta-Földvár bronzkori rétegeinek kőanyaga, feldolgozás nálatáról. Ez magában foglalta minden kőből készült leletcsoport (pattintott, csiszolt kőeszközök, őrlőkövek, nehezékek, öntőminták, borostyán, és egyéb, ipari és építészeti célokra használt kövek, melyek Százhalombatta esetében 8 nagy láda leletanyagot jelentettek) komplex vizsgálatát, melyből a geológiai részt Kozák Miklós egyetemi docens és Pető Anna egyetemi hallgató geológusok végezték, a régészeti részt pedig Horváth Tünde. A komplexitás az alábbiakat jelenti: tipológiai, statisztikai, kopásnyom, geológiai, makroszkópos, vékonycsiszolati mikroszkópos, titrimetriás főelem-elemzés, RTG, DTA elektromikroszondás, és egyéb specifikus anyagvizsgálatok. Az anyag átengedéséért köszönet illeti a Százhalombattán ásatást végző Poroszlai Ildikót és Kovács Tibort. Minden ilyen jellegű kutatást érdemes általános környezetvizsgálattal kezdeni, melyből pl. kiderül, hogy a környéken milyen potenciális nyersanyagforrások találhatók. A tanulmányok az ország egész területét feldolgozták, és valamennyi közkönyvtárban elérhetők. Százhalombatta esetében a következő segítséget nyújtották: a nagy tömegben használt kövek (főleg építészeti célra, mint pl. házfal és kemencealapozás, kerámiasimítók, az őrlőkövek egy része, öntőminták) helyi mészkőből és homokkőből készültek. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy a néhány km-re fekvő sóskúti és érdi kőfejtőkből, illetve a lelőhely alatt folyó Duna hordalékából származtak. Egy másik érdekesség, hogy a Budapesttől délre, a Duna magaspartjain létrejött bronzkori tellek tulajdonképpen löszfalakon jöttek létre - épp a lösz jó termőképességét figyelembe véve. Nos, ez lefelé (Dunaföldvár, Paks, Rácalmás, stb.) esetében tényleg így van, de épp Százhalombatta esetében nem így alakult: a százhalombattai magaspart agyag, homok, és márgarétegekből épül fel, melyek 5-6 millió éve, a Pannon tóban rakódtak le, míg a lösz a jégkorszakok alatt a levegőből rakódott le, s csupán pár százezer éves. A pannon rétegek mészben elég gazdagok, így a felszínen elmállva hasonló talaj képződését okozzák, mint amilyen a löszből kelet-