Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Rezi Kató Gábor: Adalékok a középső rézkor hitvilágához

ADALÉKOK A KÖZÉPSŐ RÉZKOR HITVILÁGÁHOZ 123 Fettich által megállapított szempontot: az ábrázo­lásokat egységben, összetartozóan kell értékelni. A figurális oldallal szemközti ábra elemzésében a Kovách A. féle „lombos fák" feloldáson túl Ka­licz N. sem ment, Fettich N. fákat, kiterített állat­alakokat vélt felfedezni rajta. Nem is annyira a tö­redékesség, mint a rajzolat kuszasága veszi el a szemlélő kedvét a rejtvényfejtéstől. Elsőként Fettich N. vette észre és hívta fel a fi­gyelmet arra a tényre, hogy az egykori „restaurá­lás" alapvető változásokat eredményezett az ábrá­ban (FETTICH 1969, 34). így például nehezen dönthető el, hogy az 1898-as rajzon látható har­madik (bal oldali) Y jel eltűnt a restaurálás során, vagy az akkori rajz volt-e pontatlan, 11 de vannak kisebb, kevésbé szembetűnő változások is, ame­lyek a bal oldali „fa lombját" érintették: itt a be­szúrások helye, száma változott. Úgy vélem ez nem kis mértékben hozzájárult, hogy „félrevigye" a kutatók szemét. Hasonlóan az első ábrához, ebben az esetben is meg lehet állapítani a rajz elemeinek felrajzolási sorrendjét. Elsőként a „fák lombjának" a beszúrt díszítése készült el, majd ezután kerültek fel az Y alakú jelek, és egyéb vonalak. Célszerű tehát ezt az első elemet ismét önmagában, a képből kiemel­ve megvizsgálni (II. tábla 1. kép), felhasználva a múlt századi állapotrajzot és a jelenlegi képet. Az ábrából így kiemelve a beszúrt pontdíszt láthatóvá válik, hogy a két „lomb" között is van összeköttetés, egy beszúrt pontokból álló ív. A jobb oldali „lombból" kiinduló, felfelé vezető egyenes elhalad a két Y jel között. A bal oldali „lomb" ese­tében ez a vonal nem egyértelmű a mai állapotban ­köszönhetően a kiegészítésnek -, de az első rajzon még jól kivehető. A kiemelt, foltszerű ábrát tekintve látható, hogy a két „lomb" valójában egy-egy spirál, melyeket egy felfelé ívelő hurok köt össze. Fákról és lombokról itt tehát nem beszélhetünk, de az így előtűnt tárgy jól ismert a rézkor tárgyi leleteiben: kettős vagy szemüvegspirál néven. A szemüvegspirál csüngők kérdéskörével első­sorban kronológiai szempontból foglalkozott nagy erővel az utóbbi évek kutatása (PAVELCIK 1979; KUN A 1981; KALICZ 1982; PARZINGER 1992; 11 Fettich szerint a rajz hibás, mert egy „állatábrázolás" részét mu­tatta Y jelként csakhogy a kiegészítés ezt a részt is érintette, azaz lehet hogy Fettich téved. Nincs okunk feltételezni, hogy az eredeti rajz egyébként szinte minden pontban pontos rajzolója egy olyan határozott, hosszú egyenest illesztett volna oda, ha nem látszik akkor még biztosan ez a vonal. MATUSCHIK 1996). Míg a temetkezések, ábrá­zolások alapján nagyjából sejthető a csüngők funk­cionális rendeltetése, ugyanakkor meglehetősen keveset tudunk a szimbólum mögöttes jelentéstar­talmáról (MATUSCHIK 1996, 31). A kérdést to­vább bonyolítja, hogy nem tudhatjuk: a szelevényi edényen a szimbólum az elsődleges jelentéstarta­lom kifejezéseként (pl. gynokomorfia) tűnik-e fel, vagy mint egy tárgytípus, amely jelen esetben fel­tehetően egy szociális státusszimbólum, hiszen a kettősspirálok ilyen jellegű szerepére egyértelmű­en utal a depo-leletekben való előfordulása is. A spirál ráadásul nem önállóan ábrázolják, hanem láthatóan erős kontextusban áll azokkal a jelekkel, vonalakkal, amelyeknek megfejtése egyenlőre nem áll rendelkezésünkre. Sajnos a kiegészítés igen so­kat változtatott ezeken. Több vonal esetében nehe­zen dönthető el, hogy az eredeti ábra része-e vagy utólagos karcolat. Talán az eddigi rajzok egybe­vetése és a modern képelemzési módszerek vala­mit javíthatnak a képen, de még így sem vagyok biztos benne, hogy valaha is kideríthető-e az ere­deti ábra jelentés tartama. Megfejtésében minden­esetre kiinduló pontnak lehetne tekinteni azt a tényt, hogy a fontos és biztos részleteket ugyan azok az Y jelek alkotják, mint a szemben lévő ol­dal esetében. Érintőlegesen, szinte csak közlés-szinten fog­lalkozott eddig a kutatás az edény két hosszabb ol­dalán található díszítéssel: „Az egyik oldalán nyitott háromszög értelme ...világos: a föld-istennő leg­egyszerűbb jelképes ábrázolása." (FETTICH 1969, 36). „Két hosszanti oldalát egyszerű vonalas minta és karikák díszítik" (KALICZ 1970, 35). A V formájú ábrázolások női jelképre-termé­kenységre utaló értelmezése toposz szinten mozog az őskorkutatásban. Az adott időszakban is meg­jelenik ez a szimbólum, pl. a már említett hunya­dihalmi-korú tiszafüredi idolon, azonban az edény­ken alkalmazva ez a díszítés nem mondható szok­ványosnak. Hasonló ábrázolás ismert ugyanakkor - a rézkor általunk tárgyalt szakaszában - egy má­sik tárgytípuson, a szemüvegspirálokkal együtt is gyakran előforduló Csáford-Stollhof típusú koron­gok esetében. Megfigyelhető ez a névadó csáfordi ko­rongokon (MAKKAY 1985, Fig. 5. 21-22), 12 az ún. „Jankovich korongok" egyikén (MAKKAY 1985, Fig. 1., 2), 13 illetve az apostagi korongon (MAKKAY 12 MNM őskori gyűjtemény aranyleltára: 958, 959 13 MNM őskori gyűjtemény aranyleltára: 677

Next

/
Thumbnails
Contents