Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Rezi Kató Gábor: Adalékok a középső rézkor hitvilágához

tetten ábrázolt állatalak. A kettő között látható néhány vonás talán fa ábrázolás maradványa ... A hátsó és az elülső keskeny oldal ábrázolásai rokonok annyiban, hogy mindegyiken fák vannak ábrázolva, mégpedig elöl

6 állatokkal, hátul nőalakkal. Tudva, hogy az őskorban profán rendeltetésű ábrázolás nincsen, mindkét esetben az istennő szent ligetének ábrázolását látom magával az istennővel, illetőleg a zárt ligetben tartott áldozati állatokkal együtt." (FETTICH 1969, 36). Fettich tehát megtartotta az alak női mivoltát, sőt istennővé emelte azt. Új elemként a figurális oldalon is „fákat" vélt felfedezni, feltehetően ezt a pillanatot tekinthetjük az „istennő a szent ligetben" feloldás születésének. Eltérően a legtöbb kutatótól Fettich részletesen foglalkozott a töredékes oldal ábrázolásával is. Fontos megállapítása volt, hogy felismerte: egy rosszul sikerült kiegészítés

7 megváltoztatta az ábra egyes részleteit. Értelmezését ezzel az oldallal kapcsolatban talán túl fantáziadúsnak minősíthetjük. Bár fákról ő is beszél, de a Kovách A. által faként említett vonalakban ő állatalakokat vél felfedezni sűrű lombozatban. Legnagyobb érdeme talán Fettich elemzésének, hogy az ábrázolásokat egységben értelmezi, egy temetési szertartás megjelenítéseként. „A körüskörül megrajzolt ábrázolások és maga a kocsi szorosan összetartoznak. Mint kicsinyített másolatok, az eredeti kocsira és annak oldalira festett, vagy rajzolt ábrázolásokra utalnak. A két hosszoldalon látható ábrázolás eligazít bennünket abban a tekintetben, hogy mit szállítottak az eredeti kocsin: az istennő ölébe kívánt halottat. A szelevényi kis kocsimodell tehát összes ábrázolásaival együtt nem egyéb, mint a temetés kicsinyített ábrázolása" (FETTICH 1969, 37). Nagyon közeli megállapításokat tett Kalicz Nándor az edény ábrázolásainak meghatározásaiban: „Az igen erősen stilizált, valószínűleg ruhában, talán szoknyában ábrázolt istennő alakja csaknem az egész edényfelületet kitölti. Karjait áldóan vagy fogadóan felfelé tartja. Az istennőt kis fák veszik körül. Az edény másik keskeny oldalán csak fák vannak. A fák törzsét és ágait egyaránt elágazó vonalak, lombozatát apró karikák csoportja alkot6 Fettich ugyanis a kocsi alakjából kiindulva a töredékesebb oldali ábrát tartotta a modell elejének 7 Erről nincs pontos adatunk, az 192l-es Hillebrand-Bella publikációban látható rajzon az edény még töredékes, a következő adat az 1950-es leltározás, amikorra már a kiegészítés megtörtént. A változások jól követhetőek Fettich sajátkezű „pacskolatain" (I. tábla 4-5.) ja. Ez az első megkomponált művészi alkotás Magyarországon. Az istennőt fák között, talán a szent ligetben ábrázolták." (KALICZ 1970, 35). Nem sokkal tért el ezektől az alapoktól M. Gimbutas sem. O az Y jeleket sarjadó növényként, a pontokat esőként értelmezte, egyébként pedig a figura megítélését sajátos művészet és vallástörténeti szimbólumrendszerének prizmáján keresztül interpretálta: a darázsderekú testhez V alakú, madárkarmokkal jelzett kar vagy szárny csatlakozik. A fej három vonallal reprezentált, a figura testének alsó háromszögén (anyaméh) szintén három vonal található. (GIMBUTAS 1989, 239-240) Kétségtelen érdeme a publikációnak ugyanakkor, hogy ez az első elemzés, amely viszonylag bőséges figurális analógiát vonultat fel (GIMBUTAS 1989, Fig. 373, 1-2; Fig. 378, 1-4). Az eddigi megállapítások összefoglalása után tekintsük át részletesebben magukat az ábrázolásokat. A figurális oldallal kezdve a vizsgálódást megerősíthetjük a már leírtakat: az eddigi értelmezésekkel szemben egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az ábrázolt alak nő, hiszen semmiféle nemi jelleg nem fedezhető fel rajta, ami főként neolitikus megformálás esetében - meglehetősen szokatlan vonás lenne.

8 Az alak megformálásával kapcsolatban - általában - elmondhatjuk azt, ami az edény egészére is igaz: gyenge kivitelezésű, mondhatni „összecsapott" forma és díszítés egyaránt. Fettich N. is erre a megállapításra jutott: „Inkább alkalmi rögtönzés benyomását kelti, melynél a lényeg az volt, hogy valamely a kultusz köréhez tartozó alkalomra szükséges képek éppen csak felismerhetően jelen legyenek..." Miközben a test egymásnak fordított háromszögekből képzett formája az ismert analógiák tekintetében az adott korszakra jellemzőnek mondható, a fej ábrázolása - középen egy függőleges vonallal osztott négyzet - elég szokatlan vonás. Nem hasonlítható a vincai hagyományokat idéző háromszögletű maszkokhoz, sem a figura korban és térben legközelebbi analógiáit szolgáltató cucuteni-tripolje ábrázolásokhoz, ahol a fejet köralakkal ábrázolják. Van azonban olyan forráscsoportja a késő Tripolje-Cucuten (Usatovo) kultúrának, amely analó8 Lásd pl.: IDOLE, 107 - ahol egy igen hasonló formájú idol esetében is a mellek megformálása egyértelműen utal az ábrázolás nemére