Dani János - Hajdú Zsigmond - Nagy Emese Gyöngyvér szerk.: MÓMOSZ I. (Debrecen, 2001)

Kalla Gábor: Mezopotámia és a Kárpát-medence? A tartariai táblák történeti körülményei

(HERMANN 1968, 21). A mi szempontunkból különösen érdekes a település X., késő Uruk-kori, rétegében kiásott 109. aknasírban - a korszak egyik leggazdagabb ismert sírjában, - lazúrkőberakásos aranyékszereket, ill. 450 lazúrkő gyöngyöt is találtak (TOBLER 1950, 88, 95-96; pl. LVIIILIX). Mindez jól mutatja, hogy Mezopotámia már az ebből a szemponból mérvadó írásos források megjelenése előtt is alapvetően Irán felől szerezte be a luxuscikkek nyersanyagát, köztük nagy valószínűséggel az aranyét is.

14 A TARTARIAI TÁBLÁK Mindezek után nézzük meg újra a három tartariai táblát. Az általánosabb minden lineáris jeltípusra jellemző egyezéseken túl talán a legfontosabb a méret, a táblaforma és a rekeszekre osztás (FALKENSTEIN 1965), amely elgondolkodtató és csábítóvá teszi a mezopotámiai párhuzamok keresését. E kritériumok alapján azonban előképnek választhatnánk akár jóval későbbi kora dinasztikus táblákat is, hiszen az egyes ékjeleket nem tudhatták az írástechnika ismerete nélkül helyesen lemásolni, azaz ékszerű jelet csak megfelelő, háromszög végű stílussal lehet írni. Mezopotámiában magában is a kora dinasztikus korban a jeleket kőbe vésve nem ékszerüvé, hanem sokkal archaikusabban kinéző módon vonalassá formálták. Amennyiben a kora dinasztikus kornál maradnánk, a kapcsolatok kimutatása is sokkal egyszerűbb lenne, hiszen Szíriában ekkor az írás már általánosan elterjedt volt, elég csak a híres eblai levéltárat említeni. Van azonban egy nagyon fontos momentum, amit Falkenstein nyomán Makkay is említ, de nem kap nála hangsúlyt, pedig az ördög a részletekben bújik meg. Ez pedig a minden gazdasági táblára jellemző feltűnő kör és félhold alakú számjel hiánya. Bárki is másol egy ilyen táblát, függetlenül attól, hogy tisztában van-e az értelmével, vagy nem, legelőször ezeket próbálná visszaadni, hiszen a számjelek rendkívül feltűnőek és az írást nem ismerők számára is könnyen azonosíthatóak. Ilyen számjeleknek vagy utánzataiknak azonban nincs nyomuk. A táblák egyes jelei nem 14 Hermann (1968) még a régebbi Gamdat Na$r-korszak meghatározás alapján úgy véli, hogy délen csak ekkor jelennek meg a lazúrkő tárgyak. Ma már bizonyos, hogy az uruki „Sammelfund" leleteinek nagyobbik része a késő Uruk-korban készült, így a híres lazúrkő pecsétlő is. értelmezhetőek, az ilyen irányú kísérletek meglehetősen komolytalanok maradtak. Makkay is érzékeli ezt a nehézséget és a Vlassát követő magyarázata szerint az első tábla szarvas állatának párhuzama az Ur-i SIS 5-4. színjének pecsétlenyomatai között található (1990, 31). A SIS (Seal Imression Strata) az Ur-i akropolisz déli oldalán az adminisztratív negyed hulladéka révén feltöltődött rétegeket jelöli, amely különösen sok pecsétlenyomatot viselő, edények, ajtók lezárására szolgáló agyagdarabot tartalmaztak. Ezekről a lenyomatokról újabb átfogó vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a kora dinasztikus második fázisba (ED II) tartoznak (KARG 1984, különösen 34-38) és nem a Gamdat Nasr-korszakba, azaz legalább háromszáz évvel későbbiek. ÖSSZEFOGLALÁS Összegzésként a tartariai táblák mezopotámiai magyarázatát alátámasztani látszó történeti keret szinte minden része összeomlott. Nem volt olyan történeti szituáció, melyben Gamdat Nas^-típusú (Uruk III), vagy akár Uruk IVa táblák a távoli nyugatra eljuthattak volna, ha pedig az Uruk-expanzió alatt egy ilyen kapcsolat létrejött volna, akkor a hatásoknak máshogy kellene kinézniük. Elvi lehetősége lenne még egy későbbi kapcsolatnak. Megfontolásra leginkább a kora dinasztikus kor II. és III. szakaszára (kb. Kr.e. 28-24. sz.) eső keltezés lenne méltó, hiszen ez az az időszak, amikor a késő bronzkori intenzív kereskedelemtől eltekintve - a legintenzívebb kapcsolatok mutathatók ki az Egeikum és Mezopotámia között. Természetesen egy ilyen datálás csak növelné a kronológiai problémákat. Annak ellenére, hogy a tartariai táblák keresztdatálásra bizonyosan nem használhatók, itt marad egy feszítő probléma, amelyet az őskori régészet nem kerülhet meg. Úgy tűnik, hogy keletkezésükre nem sikerül megbízható magyarázatot találni. Bár sajnos kiégetésük miatt ma már természettudományos módszerekkel nem zárható ki, hogy hamisítvány lenne, a szubjektív okokon kívül számos körülmény ez ellen szól. Egy hamisító máshogy készítette volna el azokat: felületes szemlélő számára jobban hasonlítanának az eredetire, pl. lenne rajtuk számjel. Véleményem szerint a tartariai táblák értelmezése és kapcsolatrendszerük magyarázata megta-