Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

„A festészet legjobb alkotásainak fele Jézussal foglalkozik. A reneszánsz a maga szabad pogány szellemével héroszt látott benne, aki dicső, mint Apolló és szép, mint Adonisz- A flamand Rembrandt a nyomorgó emberiség tisztult megvigasztalóját mutatta be. Rubensé a hódító, barokk erejű mennyek ura, Uhde a Tolsztoj Jézusát, Verescsagin a Strauss Dávidét festi. A megváltónak azt az, átszellemült emberi formáját, akiről Renan ír, Munkácsy közelíti meg leginkább. Ennyi nagy művész ennyiféle nüánszban látta meg az evangéliumok isteni hősét. Ennyiféleképp azért, mert Jézus művészeti szempontból tekintve nem élő, konkrét alak, hanem idővel biztos körvonalakat nélkülöző ideállá, csaknem fogalommá vált, amelyet mint olyant a művészet eszközeivel meg nem közelíthetni. A Munkácsy Jézusa a Renanéhoz áll legközelebb. A minden szenvedést nyugodt bátorsággal eltűrő nagy filantróp a hivatásának nagyságát érző, szuggesztív szeretettel teljes emberképe ez, akit méltatlanul és oktalanul vérig kínoz a földi hatalmasság. Az a kontraszt, ami a brutális fegyveres erő, az utca csőcselékének ereje és a szeretet csodálatos önfeláldozó képessége közt fönnáll, mélyen megkapta Munkácsy lelkét. " LYKA KÁROLY: MUNKÁCSY MŰVÉSZETE Új Idők, 1900, 420.