Sz. Kürti Katalin - Hapák József: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (Debrecen, 1993)

Közvetlenül a két főalak alatt tolong, zajong a zsidó tömeg. Az egymásután felsorakozó arcok, mozdulatok, kezek és nyitott szájak kifejező ereje csodálatos. Itt egy züllött csavargó béna, megtört alakja tűnik elő, arcán már-már grimaszba ránduló elaljasodott állatiasság. Ott egy széles hát, erős kar és keményen ökölbe szorított kéz, de az izmos „protestáló" arca nem látszik. Lábánál a szögletben, ahol a lépcső fordul, egy asszony térdepel. Felindulástól remegő arca betegesen sápadt. Szépen formált karjai a részvét lelki tusájáról tanúskodnak s kontrasztot képeznek a tömeg brutalitásával szemben. Dús hajának néhány kóbor fürtje karjára borul, s indaként hozzátapad. Arckifejezése áhítatos, könnyes szemét felfelé veti. O maga a bűnbánat, nem a régről ismert zord alak, hanem a panasz új megtestesítője, aki a bánat a porba sújtott, aki zokog és gyászol, ám mégis vigaszra lel. Visszaborzadó testhelyzetéből ítélve jó útra tért prostituált. " JAMES JOYCE: Királyi Irlandi Akadémia - ECCE HOMO, 1899