Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
zőművészeti Alap kalkulációja egy három méter magas kőszoborra. Úgy látszik, Medgyessy kétszeres életnagyságban akarta faragtatni Csokonai Múzsá-ját, a Genius szobrot. Nyár végére kiderült, hogy a városnak nincs 64 000 Ft-ja a síremlékre. 32 Keserűen írja Medgyessy Juhász Gézának: „Sokféle akarásnak kellett volna együttműködni, hogy abból a pantheonból valami lehessen . . . Pedig a Géniusz szobor erősen vágyik Csokonai sírjához, persze, az új Köztemetőben". 33 1953. augusztus il-én írja a nyaraló Máriának: „A Csokonay (sic!) munka úgy látszik - végleg elmarad. Máshova kell a pénz - úgy mondják a Népművelésibe . . . (sic!) A Mór. Zs. bronztábla már elkészül. Meg van rá a pénz". 34 1954 januárjában még egy utolsó kísérletet tesz a Népművelési Minisztériumban Darvas Józsefnél, de nem sikerül a minisztérium támogatását megszereznie. A Panteon félkörívesen nyitott, oszlopíves csarnokába került volna Csokonai múzsája, lanttal a kezében. A Mester Paioniosz Niké-jét, a győzelem istennő szobrát választva példaképül: lebbenő ruhában, könnyedséggel, gráciával ábrázolta kis agyagszobrán a nőalakot. Az ügy - amely 1947-ben a Petőfi-szobor kapcsán született - búvópatakként továbbbélt. Egy lelkes művészetpártoló csapat „költők tere", majd „művészsétány" tervet melenget, köztük Juhász Géza, Senyéi Oláh István, Kádár Zoltán, Bőgel József, Koczogh Ákos, Támogatja ezt a Városi Tanács és a Hazafias Népfront. Az 1948-49-es terv szerint „Petőfi szobra mellé kerül az 5 holdas népparkba Ady és József Attila ércalakja is". Senyéi 1954. június 3-i levelében jelzi az „íróliget" ötlet újabb feltámadását. Medgyessy így válaszol: „Csináltam volna és Csok. mellé Oláh Gáb. Tóth Árp. Gulyás P.-nak egy pantheont, de a Népműv. Min. lefújta, hogy nem equivalensek Csk.-val. (sic!) De meg nincs rá pénz . . . Mintáztam egy kobzát pengető éneklő Géniuszt (az került volna 40-50 ezer frt.ba haraszti kőben." A tervet 1956. április 29-én Juhászné is említi a nagybeteg Medgyessynek: „felmerült egy javaslat a Tanács felé: a nagyerdei Tóth Árpád emlékmű közelébe, - köralakban helyes volna nagy költőink emléktábláját elkészíteni (Oláh G. Gulyás P. esetleg Csokonai) E tervek csak a 60-as, 70-es években realizálódtak a Nagyerdei Művészsétányon. A legfőbb, leglelkesebb közvetítő ifjúkori barátja, Senyéi Oláh István. Nemcsak a Csokonai Színház új szobrait, hanem a Csokonai Gimnázium Csokonai-szobrát is Medgyessyvel akarja készíttetni, de lépéseket tesz arra is, hogy a Kollégium falán lévő Nagy Sándor János-féle Csokonai-reliefet Medgyessy műre cseréljék ki. Ugyancsak elindítja - többekkel együtt - a Fazekas Mihály emléktábla ügyét. Mivel 1954 körül kevés anyagi alappal rendelkeznek, ezek a tervek, ötletek csak később érnek be, s elsősorban Senyéi akaratát tükrözik, ö javasolja, hogy a városi tanács Medgyessyvel készíttesse el, terrakottában, az 1956-os Bartók ünnepségre és kórusfesztiválra a Kodály-plaketthez hasonló Bartók-plakettet; 1955-ben ugyancsak ő veti fel a Városi Tanácsnál, s az építész tervezőnél, hogy a Blaháné utcai Művészház 3 5 méteres, külső párkányzat alatti kerámia frizét Medgyessyvel készíttessék el. 1 ' Ez azonban már meghaladta volna a hetvennégy éves Mester fizikai erejét. Az ötvenes években a Móricz-reliefen kívül csak Medgyessy Piroska síremlékét készítette Debrecenbe. Ne gondoljuk azonban, hogy a központi, budapesti megrendelésekkel szerencsésebb volt. Bár 1948. március 15-én Medgyessy az elsők között kapta
