Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
jeinek zöme - nem az egyes ablakok jellemzésére, egyénitésére, hanem csoportkompozícióba fűzésére törekszik. A mű leegyszerűsítő stílusával, álpátosztól mentes heroizálással állít emléket az elesetteknek, az egykori diáktársaknak, tanároknak. Szóltunk már a reformátor-szoborpályázat kudarcáról. A kollégium egykori diákját, az ötvenéves Medgyessyt joggal bántotta, hogy volt iskolája ünneplésében nem vehet részt. Szerencsére azonban kapott kárpótlást: Csikesz Sándor kérésére négy reliefet mintázhatott a kollégium udvar felőli árkádsorára. Ismeretes az, hogy a négyszázéves jubileumát ünneplő Református Kollégiumban Gáborjáni Szabó Kálmán freskóit, valamint a nagyhírű iskola egykori tanárait, diákjait, adományozóit megörökítő portré domborműveket helyeztek el 1938-41 között. Beck ö. Fülöp, Pásztor János. Pátzay Pál, Berán Lajos, Medgyessy, valamint a debreceniek: Nagy Sándor János, Debreczeny Tivadar kapták a megbízást a huszonkét domborműre. Medgyessynek Balogh Ferencet, a kollégium történetíróját, Budai Ézsaiás püspököt, tantervújítót, Lugossy József nyelvtudóst és Hatvani István természettudóst, orvosdoktort, valláspedagógust kellett megmintáznia, jórészt hiteles ábrázolások nélkül. Balogh Ferencet ábrázoló portréja és az „ördöngös" Hatvanit a kor divatos, fodros parókában megjelenítő arcképe nem tartozik legjellegzetesebb alkotásai közé. Annál érdekesebb a másik kettő: Lugossy és Budai portréja. Profilban ábrázolja Budai Ézsaiás püspököt. Lapos technikával, tömbszerűen megjelenített portréja érzékelteti Budai szellemi frissességét, kulturáltságát. Legérdekesebb, legkarakteresebb Lugossy József nyelvész professzor arcképe, amelyen Medgyessy önarcképszerűen idézi a kollégium nagyhírű tanára emlékét. A plakettekkel kapcsolatosan vitája volt Csikesz Sándor rektor professzorral, ő kívülre, a Füvészkert és a Darabos utcai részen akarta elhelyezni. 1938-ban még egy terv foglalkoztatta Medgyessyt: részt kívánt venni a Balthazát Dezső síremlék-pályázaton. Végül nem indult, de a kiállítást megtekintette 1938 novemberében, s dicsérte Kisfaludi Stróbl Zsigmond pályatervét. 8 ' A művész, mint minden karácsony táján, 1941-ben is itthon tartózkodott. Ekkor írja „Műemlékrombolás Debrecenben" c. cikkét: „Ahogy hazajöttem pár nap ünnepi látogatásra, és elmentem gyermekkori legszebb emlékeim főtere, a Kollégium elé, megdöbbentő, felháborító, fájdalmas látvány fogadott: a kapu- és ablakívek záróköveit díszítő, százhúsz év előtti, gondos kézzel faragott klasszikus ízű, görög bölcsféléket ábrázoló, szép, monumentális, nagy kőfejek, durva kezektől összevissza verten, kegyetlenül megcsonkítottan merednek le rám. Gyermekkorom óta áhítattal néztem ezekre a szép, komor, lapidáris, széles vonású fejekre. Később pedig, ahogy szobrász lettem, az a sejtelmességük vonzott, mi minden érdekesség rejtőzhet a vastag réteggé vált meszelések alatt. íme most megtörtént a kihámozás. De nincs benne köszönet. Az újjáélesztés egyúttal meg is gyilkolta őket! Hát olyan sok műemlékünk van nekünk, hogy ilyen felelőtlenül gázolhat bárki beléjük?
