Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

ezek. Mintha számmisztika jellemezné debreceni műveit, szobrászati együtteseit, itt is négy reliefet látunk. Szép testű aktokat helyezett el Medgyessy az ablakközökben, de ha képzeletben egymás mellé tennénk a domborműveket (mint ahogy ö építette fel a gipszvázlaton), egy mozdulat teljes kibontásának folyamatát kapnánk meg. Két akt alig emelkedik ki az alapból, kettő szinte körplasztikailag „kilép", egy mozdulattal kicmclhetővé válik. Az együttesből három figura be, a középre, egy testével ellentétes irányba, kifelé tekint, csupán hátraforduló feje köri össze a csoport másik három tagjával. A mély-relieftől a faliszoborig minden folyamatot bemutató sorozat első tagja balról a térdelő férfi akt. Kezére lehajtott tejjel pihen, szinte alig bontotta ki Medgyessy kő „álmából". A mellette guggoló férfi követ emel, teste csupa feszülés, cselekvés. Ezzel szembefordulva gyöngyöt próbáló nőalak guggol, teljesen kifelé fordulva. A fény így szinte minden részét megvilágítja, s még teljesebbé teszi dús formáit, ö a létezésnek örül, önmaga szépségében, s az ékszerben gyönyörködik. A negyedik akt ismét cselekvő férfi gyümölcskosárral. Izmos testében energiák feszülnek, melléig felhúzott lába, felemelt karjai nagy erőt hordoznak. Vállán gyümölcskosarat tart, de érezni, hogy nem c konkrét munkavégzés megjelenítéséről, hanem allegóriáról van szó. Akaratlanul kínálkozik az összehasonlítás a Magvető szoborral, amely nem egy konkrét munkajelenet megörökítése, hanem utalás az életet szervező nagy ritmusokra. A figura téri tömörítésével, irodalmiasságtól mentes, erőteljes plasztikai nyelvével is a Magvetővel rokonítható. E kis méretű, de monumentális mű az erő, a munka - de itt, az épület rendeltetéséből adódóan - a bőség kifejezője is. Ha végigvisszük a négy relief által sugallt gondolatsort: kitűnik, hogy mondanivalója: a munka, az építés, a szorgalom dicsőítése, amely a gyönyörködéshez, a lét tiszta élvezéséhez vezet. Három kolozsmonostori kőből faragott fejszobra közül egy férfifejet, egy fiatal lányt, egy pedig kendős menyecskét ábrázol. Ráismerni itt Mária asszony vonásaira, de általánosabban, a kollégiumi ún. Minerva-fejek hatására. A Református Kollégium XIX. század eleji faragványainak klasszicista ízét erőteljes alföldi jelleggel ötvözi itt. Külön fejezetet érdemelne kapcsolata a Református Kollégiummal, az alma materrel. Párizsban, Firenzében, Pesten minden épületet a Nagykollégiumhoz hasonlított. Magatartását, életét a Kollégium nagyhírű tanárainak példája határozta meg élete végéig. Ahányszor csak tehette, meglátogatta egykori tanárait és iskoláját. Különösen sokat járt a húszas évektől ide, erőt meríteni. Volt azonban jövetelének konkrétabb célja is: anyagot gyűjtött, kutatott, megrendeléseket készített elő. 1928-tól 1933-ig foglalkozott a kollégiumi hősi emlékmű tervével, amelyet az 1928-ban megalakult Debreceni Kollégiumi Diákszövetség vett tervbe. A gimnázium hősi halált halt tanárainak és diákjainak nagyméretű emlékművét a Kollégium előtti Emlékkertbe akarták elhelyezni. A szövetség alapítója, ügyvezető elnöke S. Szabó József (aki egyben a Csokonai Kör választmányi tagja és 1928-ban történő nyugdíjaztatásáig a Református Főgimnázium igazgatója volt) már 1928ban felvette a kapcsolatot a Kollégium volt növendékével, a Budapesten élő Medgyessyvel. 1929. februárjában már sürgette a skicceket, hogy bemutathassa a Kollé giumi Diákszövetségnek. Az 1929. március 22-i levél arról tanúskodik, hogy be-