Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

Medgyessy 28 000 pengőt kért a négy szoborért, amelyet vita nélkül elfogadott a város. Az 1930. III. 15-i levél lázas munkáról tanúskodik: „A második nagy szobrom szépnek ígérkezik. Női alak lesz. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ott legyen a megnyitásra. Az első bronzöntő kezében van". A két első szobor, amelyet 1930. május 25-re, a Déri Múzeum megnyitására küldött Medgyessy, a ma középen álló „Tudomány" és „Művészet" volt. A felrakásnál Kóbor Elek szobrász segédkezett. Öccsének ezt írja mesterük: „Állandó búcsújárás van a két szoborhoz".

45 A „Művészet" - amelynek vázlata ruhás leányalakot ábrázolt, kezében a „Kis gnóm" szoborral - erősen megváltozott: a „Halászfiú"-szobrot tartó érett asszonyfigura lett. A „Régészet" és „Néprajz" alakja 1930 nyarán készült el. A Néprajzot „Idegen híján az öcsémről kezdtem, sürgősség miatt magamról folytattam" írja, - a „Régészet" a húgom fiatalkori képe, fejből is tudom". - E két szobor elszállítása 1930. október 8-án, a négy szobor hivatalos átvétele 1930. október 27-én történt, Medgyessy jelenlétében/'

1

' A négy szobor első elismerője a Szinyei Társaság volt, az 1930-as Szinyei-nagydíjat Medgyessynek ítélték a Déri téri bronzokért. Az indokolás így szólt: művei egyszerű formákat, monumentális erőt sugároznak, „ez a törekvése a Déri Múzeum előtt álló Művészet és Régészet című két női fekvő aktjánál érte el mesteri tökélyét. A lágyan hullámzó kontúrokba, antikos egyszerűséggel, tiszta formákat öntött ... s mivel a nagy formák a nagy kontúrból szervesen ömlenek elő, az összhatást, a nyugodt méltóság érzését drámai erővel fejezik ki"/'

7 Farkas Zoltán 1934ben megjelent monográfiája már jelentőségéhez méltóan elemzi a négy monumentális szobrot. A legnagyobb elismerést az 1937-es párizsi világkiállítás Grand Prixje hozta meg az ekkor ötvenhat éves Mesternek. A szobrok kiviteléhez Györgyi Dénes építész, a párizsi magyar pavilonok tervezője ragaszkodott. Tormay Géza kiállítási biztos kereste meg Debrecen város tanácsát, s szerzett engedélyt a lebontásra. A város elrendelte, hogy amíg a szobrok távol vannak, piros mályvával ültessék be helyét. Medgyessy tréfásan írja Sőreginek: „Hallom, hogy elvitték a szobrokat Párizsba. Ha felrobbantják, megvan az eredeti. Lenne megint egy kis munka"/

8 Medgyessy Borbereki Kovács Zoltánnal együtt kapott Grand Prix-t, Györgyi Dénes pedig mindkét építészeti nagydíjat megkapta épületeiért, ill. interieurjeiért/'

fl 1938 februárjában jöttek vissza a bronzok, sajnos sérülten. Piros Béla nagyhírű iparos végezte a javítást, munkájával az áprilisban hazalátogató Medgyessy tökéletesen elégedett volt.

50 A párizsi siker, a Grand Prix nagy bel- és külföldi elismerést jelentett Medgyessynek. Despiau, a nagy francia szobrász mellett részt vett a zsűriben Huszár Imre is, Maillol később látva „szentesítette" a zsűri döntését. Az egykori barát, Huszár Imre (1899-) így írja le a történteket: „Én már akkor Párizsban - hosszas küzdelmek árán - művészeti körökben eléggé ismert ember voltam, s végül az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak a világkiállítás Nemzetközi Zsűrijébe. Még a világkiállítás előtt éles harc folyt a jobb- és baloldal között, hogy melyik irányzat kapja meg a kiállítás szobrászati és festészeti megbízatásait. Ebből a harcból a baloldal került ki győztesen, és ő kapta meg a szobrá-