Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
kon életnagyságúnál nagyobb síremlékeket (gránátvető harcost) farag, harmadikon a kész mú mellett áll. 12 1916- ban három síremlékét állították fel a fronton. Egyik dragonyos tisztet ábrázoló relief volt, másik magyar ornamentikát ábrázolt, a harmadik egy haldokló aktot nőalakkal (kőből faragott szobor). A domborműről írja: „Ez az egyik sírkövem, - most csinálom a harmadikat de azon már egész alakok vannak és nem egyesek részére, hanem nagyobb ütközetek emlékére készülnek". 1917- ben Brzezanyban, 1918-ban Cormonsban és Görzben mintázott síremlékeket. 1918. augusztusában írja öccsének: „Én jelenleg itt csinálok vázlatot az itten körül elesett debr.-i 39-esek temetőjébe jövő hadiemlékről". E művek jórésze már nem valósult meg az „általános leszerelés miatt". 13 Portréin bajtársait, feljebbvalóit jeleníti meg, többek között Pór Bertalan festőművészt, akivel Tarnopolnál szolgált együtt, öt viszont Leonhardt W, lengyel festőművész jelenítette meg a lovak között sétálva (a mű a Déri Múzeum tulajdona). 1916-ban készült Frigyes főherceget ábrázoló domborműve, amelyért Signum laudist kapott. 1 '' 1916-17-ben, a „legvadabb szerelem idején" születtek legszebb női aktjai, rajzai és a „Térdeplő kis női akt", „Vetkőző női akt" című szobrai. Maria Kienich-hez mély és tartós kapcsolat fűzte. Nem tudni pontosan, hol és mikor ismerkedtek meg, de 1916-17 telén megszületett Ilonca leányuk. „Kislányom feje" és a „Szoptató anya" szobrai tehát életrajzi vonatkozásúak. A háború 1917-ben örökre elszakította egymástól a kis családot. 15 1917 őszén Debrecenben és Kaposvárott töltött pár hetet, elkészítette Lengyel Béla síremlékét Budapestre. 1918-ban ismét bevonult, Cormonsban, Görzben harcolt, majd Citta Dúcaiéban volt hadifogolytáborban. 10 1918. novemberében tért haza. A háború poklában járt és megcsömörlött Medgyessyben nőtt a tiltakozás a háború vámszedői ellen. Érthető, hogy híve lett a forradalomnak, s szerepet vállalt a Magyar Tanácsköztársaság művészeti életében. Részt vett pl. az 1919. márciusában rendezett „Hadviselt művészek" kiállításán. 1919. májusában megkezdte működését a Proletár Tanműhely, amelynek vezetését, „a fiatalok irányítását három fiatal művészre bízták, kik művészetüknek maguk is forradalmárai" írja „Az Újság". 1 ' A Vörös Újság egykori cikke így ad hírt a Proletár Képzőművészeti Tanműhely létrejöttéről: „A művészeti direktórium proletár képzőművészeti tanműhelyt állít fel a tehetséges ifjúmunkások számára . . . Közülük egyelőre 20-30 legtehetségesebb állandóan fog dolgozhatni a képzőművészeti tanműhelyben. A tanműhely vezetését a direktórium Uitz Béla festőművészre bízza. A festészeti osztályt Lampérth József, a szobrászati osztályt pedig Medgyessy Ferenc fogja vezetni, mindhárman munkássorból emelkedtek ki művészi tehetségükkel". A gyakorlati munka, a mintázás a Duna-parti Andrássy-palotában folyt. Tényleges tanításra, elméleti órákra már nem került sor. Alkotói tevékenységét is a Tanácsköztársaság szolgálatába állította a szobrásza május i-i felvonulásra Engels fejét készítette el, amelyet később összetörtek. A Művészeti és Múzeumi Direktórium megvette az „Ülő nő" és a „Szoptató anya" c. grafikáit. 18 A Tanácsköztársaság bukása után a haladó erők visszavonulásra kényszerültek,
