Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

György: Ez egyszer senki sem akart nyakas kuruc lenni. A Művészház, hogy biztosabb legyen a dolga, óvatos volt és nem vitte Bécsbe, akiket nem tartott szelídeknek, nehogy z&varják a csendes összhangot." E sikerek közepette döntött úgy a fiatal Medgyessy, hogy Művészház-beli barátaival, Sassy Attilával és Kádár Bélával kiállítást rendez Debrecenben. Tárlatuk 1913. június j-én nyílt a Piac u. 28. sz. alatti bérház I. emeletén, amelyet így konferált be a budapesti tudósító: „Modern művészek Debrecenben ... 3 modern művész készül Debrecenbe. Hódító útra mennek. Űj perspektívák, új színek, új törekvések bontakoznak majd ki a hajdúk városában, mely eddig töretlen talaj volt az új magyar művészet harcosai számára. Forradalmi kedvű, de talentumban dús, invencióban pazar, művészi törekvésekben izmos és eredeti művészek. Fölfelé lendülök, hagyománymegvetőek, bátrak és fiatalok és merészségükben népszerűek Medgyessy Ferenc a legtöbbet ígérő magyar szobrász talentum, akinek nevét gyönyörű művészígéretek kapcsán széltében-hosszában emlegetik az országban." Összesen nyolcvan művet állítottak ki, Medgyessy „Nevető kisleány", „Gondolkodó", „Pihenő", „Medvén ülő fiú", „Menekülők", „Táncolók", „Romulus és Remus", „Ülő nő", „Kőemelő" szobrait, reliefjeit és érmeit hozta el, jobbára gipszben. Pár nap múlva öt szobrát vették meg, Ritter Ignác műépítész pedig bronzban rendelte meg a „Menekülők"-et és a „Táncolók"-at. A három művész kérvényt adott be a város tanácsához: engedje el a terembért és vásároljon a tárlatról. Az ismeretlen hírlapíró kifejezi azt a reményét, hogy Deb recen nem zárkózik el a kulturális kötelességétől, amely „a városra csekély áldozattal jár, s cserébe igazi, teljes értékű művészetet kap".

fi A tanács elengedte a terembért és megbízta illetékeseit a javaslattétellel, azonban sem a múzeumi bizottság, sem a Műpártoló Egyesület nem tett javaslatot. így a város csak évek múlva, 1921-ben vásárolt először Medgyessytől. A budapesti Művészház festőket, szobrászokat, grafikusokat, kritikusokat, esztétákat tömörített, de otthont adott a költőknek, íróknak is. Lehetőséget teremtett tapasztalatok szerzésére, kicserélésére, dinamikus társulati életre. Az 1913-ban megjelent „Szabad Művészet", majd „Új Művészet" folyóirat fóruma lett a progresszív művészetnek. Országos, sőt nemzetközi propagandát jelentett a pályakezdő fiataloknak és az idősebbeknek is. Sajnos, 1914-ben elapadt a támogatás, anyagi csődbe jutott a Művészház, s bezárta kapuit. Medgyessy egy évtized múlva, 1924től a debreceni Művészház tevékenységében kamatoztatta a pesti tanulságokat. Eközben elnyerte olyan kitűnő művészek barátságát, mint Rippl-Rónaié. Rippl már 1904-ben hallott Lykától a fiatal Medgyessy tehetségéről. Nemsokára megismerkedtek, együtt szerepeltek a Művészházban. 1913-ban Kaposvárott, a Roma villában nyaralt.' Itt találkoznak 1913-ban ismét Móricz Zsigmonddal, az egykori osztálytárssal, aki így írja le a találkozást: „Nagy meglepetéssel fedeztem fel, hogy ez az ismeretlen kis mokány az én debreceni oroszlánom . . . Ripplinek elmondtam, hogy ez a Feri, ez tud ám rajzolni. Mire nagy meglepetésemre azt mondta az öreg Jóska, hogy »Rajzolni nem tud, de a legnagyobb magyar szobrász: Van olyan jó, mint M ail l oh" ? Rippien kívül Művészház-beli művésztársai (Egry, Kernstok stb.), va-