Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)

Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata

sietek haza ... a művészet hazája inkább csak itt van, mint Debrecenben, vagy akár Pesten is . . . nagyon szeretnék még ezen a télen itt maradni, ha lehet. Csakhogy most nincsen pénzem, a lakásadó tanárral kötött egyezségünk lejárt... fel akarom vétetni magam a nagy, nemzeti művésziskolába, most már tudok annyit, hogy felvesznek - és akkor tagja lehetek egészen 30 éves koromig ingyen, amely ha nem olyan modern is, mint ezek a kisebb szabadiskolák ahova eddig jártam, még is igen sok előnye van". Szégyenkezve kér pénzt gipszre, de maga is állás után néz Duchene segítségével. Kéri szüleit, nézzenek utána, hogy „valamelyik debreceni lap ha közölne művészeti tudósításokat az itteni szobrokról, nagyon tudnék szolgálni vele". Egyúttal említi, hogy egykori osztálytársaihoz, Rácz Lajoshoz és Dóczy Jenőhöz is fordul hasonló kéréssel. Beszámol debreceni tanulótársa, Dávid Endre sorsáról is: Dávid Endre is örül, hogy itt maradhat. Igaz is, hogy ő egyik legszorgalmasabb dolgozó, akiket itt ismerek, azok közt. Haladt is amióta itt van"P Mint ismeretes, Dávid Endre Debrecen város ösztöndíjával folytatta párizsi tanulmányait. Mindkettőjüket meghívta a Csokonai Kör a Fazekas-Diószegi pályázatra, de a harmadik, Somogyi Sándor nyert.

14 Medgyessy Jules Clement Chaplain-nál (1839-1909) a párizsi akadémián tanulta a szobrász mesterséget 1906 novembere - 1907 januárja között. Chymay hercegnő ajánlatára megfordult Rodin-nél is, de hamar rájött, hogy „nagymester a szemfényvesztésben, amihez én soha, míg élek, nem jutok." Máshol pedig így ír róla: „nem szeretem. Hiába kerestem szobraiban az őszinteséget."

15 Párizsban igaz barátokra és nagy művészi élményekre talált. Eleinte csak németül tudott, Bornemissza Géza segítette ki francia szóval. A magyar művészek közül Boromisza Tiborral, Budai Ilonával, Kornai Józsefiéi és a már említett debreceni származású Dávid Endrével került kapcsolatba. Meg is jelenítette némelyiküket vázlatfüzctében. Medgyessy Ferenc Párizsban életreszóló vizuális élményeket szerzett, de szakított időt színházra, hangversenyre is. 1907-ben pl. részt vett Bartók Béla párizsi hangversenyén. Mint írja: „Párizsban hallottam hangversenyezni Bartókot. Az itthoni zeneértők más lépcsőn jártak még akkor, nem a Bartókén. Megmondtam már akkor, hogy ez az igaz magyar és modern muzsika"}

6 Közben állandóan szégyenkezik, hogy 26 évesen is szüleire szorul: „Már sokszor gondoltam, hogy keresek munkát valamelyik szobrásznál, hogy apáék megszabaduljanak tőlem ... de sokkal többet tanulok, ha magamnak dolgozom, mint ha másnak . . . jelenleg az iskolába járok, a nemzeti szépművészeti iskolába . . . Most egy kiállításon van két kissebb dolgom, de amint a rendezők mondják, ha bronzból volna, jobban elkelne".

1

' Édesanyja vissza akarta téríteni fiát az orvosi pályára, de hiába. Medgyessy 1906. május 9-én írt levelében olvashatjuk: „írja mama, hogy határozzak végre a pályám felől. Nagyon régen volt, amikor határoztam. S hogy azt írtam, hogy inkább haza megyek, semmi képen ne tessék azt érteni, hogy már meg visszahatároztam. . . . Arra gondoltam, ha már haza kell menni, otthon fognék valakit mintázni. . . . Jelenleg, ami a dolgozást illeti, nem lehet semmi kifogásom. Tudniillik: ami a dolgozáshoz kell: egy láda agyagom és gypszepi, világos, dolgozó helyem.