Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
betűkkel: „Firkálás a háborúban össze-vissza igi6. IV IIV.tői kezdve" - Dr. Medgyessy Ferenc s. o.", vagy ,,Firkálás Dr. Medgyessy fő. içi6. aug. /3. Podwosokie". Ezekben az egyszerű, többnyire galíciai irkákban többféle témájú és technikájú rajzok találhatók, némelyik azonban meglepően egységes témájú. így pl. csak lovak vannak a „Lovak 1916. III. 25. Poshalice" feliratú füzetben, csak terhes nők és csecsemők, valamint az őt szoptató anyák „Brezany 1916" feliratú irkájában. Ezeket Máriáról, élettársáról és közös gyermekükről rajzolta. 2 ' E grafikák alapján készült 1917-ben a „Kislányom feje" és a „Szoptató anya" című szobra. Medgyessy hallatlan gyöngédséggel ábrázolja modelljeit: a terhes nőt öltözködés, fésülködés, majd szoptatás közben, az újszülöttről színes rajzot is készít. Nem tudni pontosan, hogy Máriát ábrázolja-e egy másik, 37. sz. füzetben lévő naturalista, de expresszív hatású krétarajza: „A nehéz szülés". Márián kívül számtalan modellje volt a háború alatt. Aláírásaiban gyakran meg is nevezi őket: Zofia Danilovits (akinek portréját meg is mintázta egy ukrán varrottasért), Maria Sawicka, bajtársai: a hegedülő Rezik Karcsi, a zongorázó Lavotta Rezső, Pogány Gyula festő, dr. Keszlér, Löblovitz Béla, Szávits Kornél ezredes, Böhm karcagi patikus. Ezek a rajzok részben arcképek, részben gúnyrajzok, karikatúrák. Legszebbek az ünnepi viseletbe öltözött ukrán, lengyel lányok, sarlózó, sulykoló, szénát gyűjtő, pásztorkodó, sepregető nők. Szép számmal találunk aktokat, a „Mosakodó nő" kisplasztikája grafikai előzményeit. A 17. és 24. sz. irkákban Munkács, Swistelnisei, Kotusow, Plavie, Jamnica, Cziszow, Bryn, stb. ortodox templomai jelennek meg. E művekkel rokon az 1976ban vásárolt „Templom" c. pasztellünk. Valóságos rajzos napló a 13. és 17. füzet. 1915. júniusában kezdte Stanislauban, júliusban már Halicson folytatta. Beteg katonákat, többek között önmagát is megjeleníti. „Juj, de beteg vagyok" - írja egyik rajza alá, amelyen pokrócba burkolózva látjuk. Az emberi test különféle gyötrelmeit megjelenítő vaskos feliratú rajzok felidézik a halicsi kórház életét, ahol Medgyessy feküdt. 1915 szeptemberében már Novosidkán találjuk, ahol számtalan rajzban és plakettben, portréban örökítette meg feljebbvalóit. A vidám, vaskos humorú rajzok arra utalnak, hogy Medgyessy igyekezett elfeledkezni a háború borzalmairól, s kereste az élet derűs, szép, vagy éppen gúnyolódásra is alkalmat adó jelenségeit. A halál, az elesettek iránti gyász azonban már 1915-ben ott van rajzain: egy halottak közt gyászoló allegorikus nőalak formájában. Első háborús emlékművét Podhajcén készítette 1916-ban, amelyhez már 1915-től gyűjtötte az anyagot: rögzítette az ukrán, lengyel, orosz házak oromfalának, sírköveinek ornamenseit. Ló-lovas kompozíciókat szinte minden háborús rajzfüzetében találni. Már ekkor készült nagy feladatára, a lovas sorozatra. Az 1915-Ös „Kis lovas" szobrát az 1917-es „Ágaskodó lovas", majd az 1922-es „Lovas" követte. E plasztikákat többszáz mozdulattanulmánnyal készítette elő. A háború vége felé, 1917-ben megfordult Kaposvárott. Számtalan rajz őrzi kaposvári, szekszárdi élményeit: Rippl Rónai, Anella, Lazarine arcképe stb. „Firkáiások-Medgyessy Ferenc Debrecen igij aug. 15" feliratú irkája családtagjait jeleníti meg, de ide kerültek Leányfalun készített ceruzarajzai (a napozó Móriczot és leányát, Virágot ábrázolva), valamint a „Léda és hattyú" rajz, amelynek dombormű
