Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981)
Medgyessy Ferenc debreceni kapcsolata
A) A Medgyessy-kultusz Debrecenben ( 1958-içjj) 1958 júniusában a debreceni tanácsülés határozatot hozott a szobrász emléke rnéltó megörökítéséről, utca vagy tér elnevezéséről. Az „Alföld" folyóirat közölte Kádár Zoltán, majd Bőgel József tanulmányát, az utóbbi az utolsó látogatás élményeit idézte fel. Ezt követte a várossá nyilvánítás 600. évfordulójára megjelent a „Képzőművészetek Debrecenben" c. kötet, amelyben ugyancsak Bőgel József tollából olvashatunk egy nagy tanulmányt Medgyessy és Debrecen kapcsolatáról, a városban levő szobrairól. 1960-ban jelent meg az „Életemről, művészetről" c. életrajzi kötet Koczogh Ákos szerkesztésében és előszavával, aki a szobrász és a város kapcsolatát is fel akarta dolgozni." Ebben az időszakban még két fontos tett jelezte a szobrász kultuszát Debrecenben: 195 8-ban megnyílt a Medgyessy Szalon, s benne rövidesen helyet kapott a „Szoptató anya" c. bronzszobor, majd megindult a Móricz-emlékmű felállításának ügye. Az ülő Móriczot ábrázoló szobor felállítása költségeinek előteremtésére valóságos társadalmi mozgalom indult. Erről így számol be Bőgel József, Máriának: „Húszezer forint a tanácsnál rendelkezésedre áll . . gyűlést kívánunk összehívni a főiskolák, egyetemek rektorai, oktatásügyi vezetők részvéteiével, amelyen megbeszéljük a hiányzó tízezer forint előteremtését..." A gyűjtőívek kibocsátása elé azonban bürokratikus akadályok gördültek, így vontatottan haladt előre. Végül a Hazafias Népfront vette kezébe az ügyet, s szeptemberben már a hely kijelölése adott csak gondot. Felmerült az új lakótelepeken, a Nagyerdőn és a Déri téren történő elhelyezés. 10 Végül az utóbbit hagyták jóvá. Az avatás 1961 novemberében történt. Avatóbeszédet Darvas József mondott a Magyar írók Szövetsége nevében. A tettet, hogy elsőként Debrecenben állítottak szobrot Móricznak, jelképesnek tartja, s azt, hogy Medgyessy művét, e barátság nagysága elismerésének. „A népiségnek és a korszerű haladásnak azt a szintézisét, amit Móricz képviselt... itt szívhatta magába a legteljesebben ... a magyar szobrászatban az volt Medgyessy Ferenc, aki Móricz a magyar prózában". 11 A szobor körül 1961-62-ben éppúgy vita folyt Debrecenben, mint 1956 körül országosan.'"' E mű valóban nem tartozik Medgyessy legjava művei közé, s elhelyezése sem szerencsés. A szobor, a „magyar Buddha" egy nézetre komponált, keleti, egyiptomi, mezopotámiai hatás szülte mű, s nem kívánja a körbenjárást. Ezen kívül pedig posztumusz kivitelezésű, Medgyessy nem korrigálhatta, s mint László Gyula írta: „Éppen a jellegzetes Medgyessy formák sikkadtak el a kőszobrászok kezén". 1 " Medgyessy nagy tisztelője, Veres Péter is nyilatkozott a szoborról (a portréról és az egészalakosról is) : „Legkevésbé a portrészobraival győz meg . . . nekem, aki még személyesen ismertem Móricz Zsigmondot, ez az ábrázolás kissé idegenszerű . . . azt a túlzott tokásítást, azzal a csepp állal, Móricznál. . . nem tudom elfogadni. Ez már nem időtlenítés, majdnem karikatúra ... a karikírozásig hangsúlyozott részletjellemzés . . . éppen ellentétes az egész szobor kőtömbszerű zártságával". 1 '' Az 1954-ben életbe lépett „kétezrelékes rendelet" lehetővé tette új építkezéseknél a képzőművészeti beruházást. A debreceni főiskolák és egyetemek egyre gyakrabban fordulnak a képzőművészeti Alaphoz, a Lektorátushoz faldíszítő-, ill. köz-
