Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Írók, művészek, kritikusok Munkácsy Krisztus-képeiről

ember tíz perccel tíz után kipróbálta a mikrofonját. Az erősítő recsegett, kábelt cseréltek. Közben a feje fölött számítógép vezérelte tábla gyakorolt. Kiírta: a kikiáltási ár 1000 dollár, az alatta levő sorokban megjelent: 567 angol font, 1696 nyugatnémet márka, 5734 francia frank, 129 000 japán jen, 12 348 000 olasz líra, 2 315 000 mexikói peso. Aztán megpróbálta ugyanezt 2450 dollárral, 23 500 dollárral is. Tudta. Az árverés vezetője negyed tizenegykor ismertette a szabályokat. A vevő az, aki a legmagasabb összeget ajánlotta, a kalapács koppanása után újabb ajánlatot nem lehet tenni, a megajánlott vételáron felül tíz százalék a Sotheby'st illeti. Adót kell fizetni annak, aki adóköteles, s csak az nem fizet adót, aki az adózás alól fel van mentve. Most helyben a vételár tíz százalékát kell letenni, a hátralevő összeg negyvennyolc órán belül fizetendő. Aki nem szállítja el a megvásárolt képet, annak tárolási díjat kell fizetnie, amelynek összege... s a többi. A komputer vezérelte tábla tudja a dolgát, a képek fennakadás nélkül jönnek elő a miniatűr forgószínpadon. Az első igazi érdeklődést a brit Richárd Parkes Bonington Ülő törökje kelti. A 30 ezer dolláros kikiáltási ár, mint lázgörbe, 200 ezerig kapaszkodik fel. A következő kép, Camille Corot korsós olasz lánya 300 ezer dollárért jut egy ismeretlen telefonon licitáló - birtokába. 26. kép. Ismét Corot, tehenek. 190 ezer. 29. kép Courbet. Ötvenezer. (Csak? Kezdek belejönni.) 40. kép német festő, Franz von Defregger mesélő nagyanyója. Olyan, mintha Munkácsy volna, ugyanazok a fények, ugyanazok a fehér ingujjak... Azt veszem észre, nyugtalan vagyok. Mintha lámpalázam lenne. Mintha néhány kép múlva nekem kellene kiállni valamiféle produkcióval. Pedig hát Munkácsy Mihályt már besorolták a festészet világrendjébe, helye nemigen változhat. Nem lesz belőle Corot vagy Manet, de még Szinyei Merse sem. Fontossága eldöntetett, teljesítménye megítéltetett. És mégis, szurkolok Munkácsyért. - 57. kép. Munkácsy, Krisztus Pilátus előtt. Tekintettel a kép nagy méretére, új tulajdonosa három napot kap az elszállításra - mondja a kalapácsos. A terembe jön egy pálcás ember, és kimutatja a festményt. A fejek jobbra fordulnak. Nézik a Pilátust. (11 óra 53-tól 12 óra 7 percig.) A kikiáltási ár 15 ezer dollár. (Micsoda, rongyos 15 ezer ezért a képért?) - Hát ez disznóság - hallom magyarul a hátam mögött. - Harmincezer dollárig elmegyek - hallom megint magyarul. - Vállalom a felét - mondja valaki ismét magyarul. A kikiáltó a számokat pörgeti, húsz-, huszonöt-, harmincezer. Csak menne följebb, minél följebb, megmutatni a Sotheby's-nek (alapítva 1744-ben), tévedtek, amikor a katalógusban a kép értékét 50 és 70 ezer dollár között jelölték meg, amikor 15 ezer dollárról indították a licitet. A kalapács 60 ezer dollárnál üt le, a teremben már senki sem akar továbbmenni, egy telefonon licitálóé a festmény. Benjámin Doller tartotta a kagylót, ő emelte az összeget. A Golgota kikiáltási ára is 15 ezer. A licit rövidebb, 47 ezer 500 dollárért a 204-es tárcsát mutató férfi tulajdona lesz. Egész mostanáig rendesen írtam, mi mennyiért kelt el. Most a 74-es képig nincs kedvem jegyzetelni. A hátam mögött magyarok morgolódnak. „Egy templom biztosan szívesen megveszi." „Szólni kellett volna annak a washingtoni sebésznek." Elégedetlenek. Ők is nagyobb árért szorítottak? Százezer dollár, félmillió dollár a világszínvonal mércéje? (Délután 1 óra 5 perc.) Gordon János bemutat Klein Dávidnak. Gordonnak New Yorkban volt, Kleinnek Los Angelesben van műkereskedése. Klein ismeri Bereczki Csabát. Hogy kicsoda Bereczki Csaba? Ő Julián Beck, a Madison sugárúti Pannónia Galéria tulajdonosa, aki a 204-es tárcsát tartotta. Ő vette meg a Golgotát. - Itt jön - mondja Klein Dávid. Elegáns öltöny, príma ing, nyakkendő, karcsú, amerikai feleség. Bereczki Csaba határozottan jóképű férfi. („A nevemből elhagytam néhány betűt, így lettem Beck, második nevem pedig Gyula, így lettem Julián.") - A Munkácsy-képeknek - érzésem szerint - nincs ára - mondom. - Nincs - erősít meg. - Amerikában most nem mennek a borongós, véres témák. Nem veszik azokat a festményeket, amelyek erőszakot ábrázolnak. A csendéletekből a virág, a gyümölcs rendben van. De döglött halas, döglött vadas festmény majdnem eladhatatlan. A Golgota a lehető legvéresebb történet. Értékén pillanatnyilag eladhatatlan. Mit csinál a képpel? - Semmit. Elteszem. Az évszázadból már csak 12 év van hátra. 13 esztendő múlva már két évszázados lesz. S annak a kornak egyik jelentős alkotása. - Van helye tárolni? - Nincs. Majd kikölcsönzöm az egyik katolikus vagy baptista egyetemnek, akasszák ki az aulában. Közben elterjed, a rejtélyes telefonáló, aki a vonal végén Benjámin Dollerrel licitált, magyar múzeum volt. - Nem - cáfolja Doller. - Magyarországról nem kaptunk megbízást. A telefonon egy