Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)
Munkácsy hármasképe a Passiójelenetek sorában
A Magyar Nemzeti Galéria kiállításán látható Krisztus Pilátus előtt című festmény 218 x 324 cm méretben ugyan, de őrzi a nagy mű erényeit. 1881-ben, a nagy képpel egy időben vagy közvetlenül az után készült, Munkácsy ereje teljében. A festmény Krisztus és Pilátus első találkozását ábrázolja. A festő a válság csúcspontját ragadta meg: a döntő összecsapást, amelyben szemmel láthatólag Krisztus a győztes, a hitében erős vértanújelölt. Poncius Pilátus helytartói székében ül, rosszkedvűen latolgatja, mitévő legyen, mit mondjon. Igazában nem ért egyet a vádlókkal: a római törvények szerint nem bűnös a Jézusnak nevezett férfi. így hármas konfliktus alakul ki: a küldetése tudatában erős Jézus és a tétovázó, de a monolitikus hatalmat mindenképpen védő római helytartó között, Krisztus és vádlói, valamint Pilátus és a tömeg között. Ahány alak, annyi magatartásforma, annyi gesztus. Vannak fanatikusok, gonoszok és együgyűek is a tömegben. A vádló főpap igyekszik méltóságteljesnek és igazságosnak, elfogulatlannak mutatkozni. Mások nem titkolják gyűlölködésüket, sunyi, álnok tekintettel követik az eseményeket, ellenséges arckifejezéssel kiáltoznak. Számukra a fiatal férfi veszélyezteti a fennálló rendet, s ezért inkább döntenek Barabásnak, a közönséges rablónak a szabadon bocsátása, mint a magát Messiásnak nevező Jézus felmentése mellett. Ezt az ellentétet, feszültséget elsősorban színekkel fejezte ki Munkácsy, a vérbeli kolorista. Elmondta barátainak, hogy a Biblia olvasásakor Jézus ruhájának fehér színe gyújtotta fel először képzeletét. Döntő a képen a fehér: sugárzást, tisztaságot jelent Krisztus alakján. A történeti hűségnek megfelelően fehér ruhában van a helytartó is, de 62. Krisztus Pilátus előtt. Részlet