Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

Egy válságos évtized (1887-1896) Az Ecce homo keletkezése és elfogadtatása

47. Munkácsy díszoklevele. 1896 ;f MZ tW*!seZRGDGV65 ORSZÁGOS ' ^KIÁLLÍTÁS JUEY TANÁCSA MUNKÁCSY MEKÁLY F€STÖMÜ¥éSZT BÜMP£ST€R A MAGYAR MÜYéSZCT 3M!£VéFieK MEGALAPÍTÁSA és FEJL<ESZT<S§<E KŐÉÜL SZ<ERZCTT CR» SZAGOS éiBOieKélTDISZOÍCL€V€LLeL TÜ# 7ETTC KI. BUDAPEST tft6 FiOV<EMS<EE 3.*" san, de szóltak betegségéről, egészségének és művészetének hanyatlásáról. A klérus képviselője, Kereszty Viktor a mű deheroizáló jellegét bírálta, mint írta: „a főalak nem felel meg eszményünknek".

63 A Hét ismeretlen kritikusa kifogásolta: „Munkácsynak nem kellett volna a képpel együtt beköszönnie. A viszontlátás öröme nem kedvez a kritikának."

64 Kifogásolta a színek fakultságát, a zsúfoltságot, az újtestamentumtól elütő szellemet. Az újságírók, kritikusok közül csak Bródy Sándor üdvözölte feltétel nélkül a képet, és kifejezte reményét, hogy Munkácsy és műve itthon marad. Az itthonmaradás hírével voltak tele az újságok naponta, s a nagy festményről kimondták: „Párizsban festette, de már nekünk." A tömeg lelkesedése óriási volt, naponta 5000-7000 ember látogatta a csarnokot, ahol az Ecce homo hatását egy tükör elhelyezésével fokozták. A kiállítási körülmények, a vásárinak is mondható propaganda egyenrangúvá tette Munkácsy Ecce homó)át a már emiitett Feszty-körképpel, a Feszty Körkép Társaság által fogadott jeruzsálemi körképekkel és az ugyanakkor látható lengyel csataképpel, Jan Styka körképével. El kell ismernünk, hogy Kádár Gábor szervezési készsége semmivel sem maradt alatta Sedelmeyerének. Nagy színes plakátot és reprodukciókat nyomtatott, és folyamatosan hirdette a kiállítást, naponta, a vidéki lapokban is. Összesen 315 000 ember látta az Ecce homót Budapesten 1896 nyarán. Ezzel párhuzamosan a millenáris képzőművészeti kiállításon tizenöt művét (többek között Liszt Ferenc, Pulitzerné portréját, a Sztrájkot) mutatta be Munkácsy. Találkozott Fényes Adolffal, sorra látogatta festőkollégáit: Lotz Károlyt, Telepyt, Jókait és vejét, Feszty Árpádot. Az ünneplések végképp felőrölték erejét: Budapestről egyenesen Baden-Badenbe vitték, s