Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)
A két Krisztus-kép diadalútja (1882-1888) Munkácsy Amerikában (1886)
32. Búsuló betyár. Rézkarc. 1890 körül lentek meg cikkek és komoly tanulmányok, példaként említsük meg Jósé Marti, a híres kubai költő és Amerika-szerte ismert újságíró tanulmányait. Már korábban látta Munkácsy műveit, s írt is róluk a caracasi Opinion Nációnál című lap 1882. március 28-i számában. Ekkor a Miltont mutatta be cikkében (amelyet a Lenox Libraryban láthatott), s kijelentette: „A mai idők egyik leghíresebb, legeredetibb és legfüggetlenebb festője egy magyar, akit Munkácsynak hívnak." Hasonló elragadtatással nyilatkozott 1886-87-ben, látva a Krisztus-kép New York-i bemutatóját. 1886. december 2-án írt New York-i levele 1887. január 28-án jelent meg a Buenos Aires-i Náción című lapban. Ebben ezt írta a kubaiak Petőfije: „Ma elmegyünk oda, ahova egész New York ellátogat: megnézzük a magyar festő, Munkácsy Krisztusát. Éljen, éljen! - így mondják magyarul azt, hogy viva - kiáltozzák a festők, költők, újságírók, papok, politikusok mindenütt, ahol megjelenik Munkácsy, aki eljött New Yorkba mintegy azért, hogy még nagyobb hírverést csapjon képének, és növelje látogatottságát... A pompa, amely útját kíséri, Rubens életére emlékeztet, aki mindent úgy szeretett, ha arany- és ezüsttel áttört szövet övezi... 39 Ennek ellentéteként bemutatja a múltat, Munkácsy keserves gyermek- és ifjúkorát, Magyarországot, s megemlíti Liszt, Petőfi és Kossuth nevét. Ezt követően két Munkácsy-festményt és annak hőseit hasonlítja össze (a Siralomházat és a Krisztus Pilátus előttet), s mindkettőben saját szabadságeszméi megtestesülését ünnepli. Rajongása, együttérzése jeleként több példányban meg is vette Walthner metszeteit barátai számára. Munkácsy 1887. január elején tért haza, Sedelmeyer pedig szorgalmasan küldte és adta el - valószínűleg Wanamaker közvetítésével Munkácsy képeit. így került amerikai tulajdonba a szalonképek, a holland modorú életképek sora 1886-87-ben. Vásárlói voltak többek között - Charles Smith, Jay Gould, L. Roth, M. Fiske, A. Wilson (New York), Potter-Palmer (Chicago), Olivér Ames (Boston). Ekkor került a Metropolitan Museum of Artba a Zálogház. Ez a siker, valamint a Wanamakerrel kialakult üzleti kapcsolat biztosítékot jelentett Sedelmeyernek arra, hogy kiküldje a Golgotát is. Tudta, hogy nem kell visszahozni ezt sem, mert a Krisztus Pilátus előtttt - Colpachon tett látogatásakor - már megvette Wanamaker 600 000 frankért (120 000 dollár), s természetesen saját hasznára megkezdte bemutatását Amerika kiállítótermeiben, templomaiban. 1887-ben megérkezett a Golgota (Christ on Calvary címmel) és a Mozart halála (ezt Russel Alger detroiti milliomos vásárolta meg). A Golgota bemutatója, 1887 októberében, ugyancsak New Yorkban, a Tabernacle kiállítóhelyiségben volt. Bukovics írta a terjedelmes katalógust, amely összefoglalta az eddigi bemutatók sajtóját, és részletes tanulmányt közölt. Az ötödik kiadás már tartalmazta az amerikai reagálásokat is, például Dániel Huntingtonnak, a New York-i rajzakadémia tanárának levelét, vagy a brooklyni Franklin utcai templom presbiterének beszédét. Két hónap alatt több mint negyven cikk jelent meg a New York-i Héráidban, a Daily Newsban, a The Churchben, a The Magaziné of Art, a The Church Review című lapokban, a Starban, a Theatre-ben, a Figaróban. Nyilatkoztak a New York-i, brooklyni, washingtoni unitárius, protestáns, katolikus, ortodox, zsidó, metodista teológusok és világi személyek. Több tízezer példány kelt el Koepping rézkarcából, amelynek darabja háromféle méretben 30-125 dollár volt. John Wanamaker e sikersorozat után megvásárolta a Golgotát is 500 000 frankért (100 000 dollár). 40 A vándoroltatás után „Lindenhurst" nevű, jenkinstownbeli házában őrizte a két Krisztus-képet. Amikor tűz ütött ki, 1907. február 8-án, elsőként ezeket a festményeket mentette ki a házból, rámájából kivágva őket. A restaurálás után Philadelphiába, az 1911-ben megnyitott Wanamakerstore-ba vitte a megmentett műveket.
