Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

re. Munkácsy Sedelmeyert is rábírta a magyar művészet támogatására. Ezt példázta a két Krisztus-kép bécsi kiállítása, ahol - a szomszéd termekben - osztrák-magyar festészeti kiállítás volt.

25 1 8 8 5-ben Sedelmeyer palotájában rendezett Munkácsy osztrák-magyar képzőművészeti kiállítást, amelyen • Krisztus-vázlatain túl - Paál László és Pettenkoffen művei domináltak (Munkácsy előzőleg restaurálta Paál műveit, és hagyatéki kiállítást rendezett képeiből).

26 1884 őszén meghalt Hans Makart bécsi festő. Amikor Munkácsy erről értesült, depreszsziója elmélyült. így írt feleségének 1884 októberében: ... távolról sem vártam ilyen hirtelen és szomorú befejezést. Most már minden mendemonda elcsitul, és nemsokára már csak a történelemé lesz, mely az élet minden banalitását letörli róla. Hát én? ez egy kicsit elgondolkoztat. Itt maradok még egy ideig, remélem, és tovább is küzdök, de vajon ki ellen? ...az orvosok ellen, végül is meglátjuk.

11 Nagyon keserű sorok ezek egy negyvenéves, sikeres művésztől, ugyanakkor bizonyítják - sok más vélekedés ellenében -, hogy intelligens, helyzetét, sorsát jól látó ember volt. A következő évek nagy munkatempóról, majd nagy elfáradásokról, de a közügyek iránti érdeklődésről, a tenni akarásról tanúskodnak. 1885-ben elkészült a Golgota-redukció, a festmény kicsinyített mása, és a Szent asszonyok a kereszt alatt (400 x 220 cm-es) című vászna, az ún. drezdai Pietá (1945-ben elpusztult), amely a Golgotát ért kritikákból kiindulva csak a kálváriát jelenítette meg. A szalonképek, arcmások mellett a Mozart halála vázlatán dolgozott. 1885 szeptemberében Salzburgban, Mozart városában járt. Mint feleségének írta, ott végre kipihenhette magát, mert nem kellett múzeumokat látogatnia. Münchenben örömmel láttam újra bará21. Munkácsy 1885 körül taimat. Van Dycket, Rubenst stb. a Pinakotékában, de mint a képtárakból mindég, innét is fáradtan kerültem ki. Nem is tudott elutazni Budapestre, Lamalou-ba kellett mennie. Aztán 1885 telén kezdődött a robot elölről: nem valami víg dolog ezeket az ismétléseket csinálni - célzott a redukciókra.

28 A kicsinyített másolatok készítését és a részlettanulmányok készre festését Sedelmeyer erőltette, hiszen látta: mekkora üzlet a Krisztus-képek vándoroltatása, majd tervezett eladása. A Mozart halálát 1886 tavaszán mutatták be műtermében. Cécile-ék - Audrant zeneszerző tanácsára - a festmény mögé rejtették el a zenekart és az énekkart, s Mozart Requiewjét szólaltatták meg. A szerencsétlen ötlet nem használt az erőtlen, bár részleteiben pazar képnek, s elindította a Munkácsy ellen bizonyos körökből már régebben kezdeményezett támadásokat. Megjegyzések bőven voltak, és lehettek is. Munkácsy a csábítások hatására elindult egy olyan kétes úton - saját gyengesége miatt -, amelyről már nem tudott visszafordulni. Régi barátja, Antokolszkij szobrász így fejezte ki aggodalmát 1886-ban: „Végtelenül sajnálom, hogy olyan festőművész, mint ő, akinek a természet és a sors mindent megadott, mégis talmi csillogás után futkos - és e célból gyakran visszaél tehetségével. Ez a mi időnk rákfenéje. Senki nem ronthatja úgy meg a művészeket, mint a kereskedők, akik nemcsak kibérlik, de gyakran rabságba döntik őket. Ki tudja, hogy nincs-e már Munkácsy is az ilyen művészek között?"

29 Mint ahogy Antokolszkij sem mondta meg véleményét Munkácsynak, mások sem egy jó ideig. A festő azonban tudta (vagy csak érezte?), hogy ereje fogytán van, s régi énje is elhagyta. Látta a feltörő, új nemzedék sikerét, nem tudott velük azonosulni, de véleményét sem tudta eltitkolni. Miközben egyre inkább elszakadt kora képzőművészeti irányzataitól, a haladástól, egyre közelebb került a francia felső tízezer világához. S hogy ennek érdekében Cécile mindent megtett, bizonyította a híres Liszt-estély, 1886. március 23-án, amelyről így számolt be „pompás" szüleinek: „Liszt csodálatos és eszményien jó. Még ő maga is részt vett a programban, olyan kegy ez, amelyben senkit sem részesít. Milyen gyönyörű volt látni ezt a nagy aggastyánt hosszú,