Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

Tifliszből (a mai Tbilisziből): „Néhány napok előtt kaptam meg Munkácsy Pilátusának fényképi másolatát. Ezen kép Munkácsy tehetségének jellemző jellegét mutatja. A kifejezendő eszme a legegyszerűbb, a legrövidebb, legtermészetesebb, és éppen ezért a legérthetőbb módon áll előttünk. Nemegyszer láttam én Munkácsyt abban a legnehezebb kiküszöbölő munkában. Nyugtalan, lázas majd levert beteg állapotban láttam Őtet, keresve agyvelejében, keresve magán a képen amelyen nagy, már kész részeket kitörült, átfestett - eszméjének kifejezését... Képzelem magamnak a képben Munkácsy szimpatikus, egészséges irányú realisztikai, szépen összehangolt színezetét! e képben annyi meg annyi a szép, hogy azon néhány rajzhibákon, itt-ott összeállítási (Linienzusammenstellung's) hibákon átnézhetünk. Örül-e ezen hibákon, ezen szalmaszálakon Székely Berci? Eddig mind az egészséges és örvendetes. Sedelmeyer ügyessége feltűnő. A bolond táncot pedig megint ti, szalmatüzes hazámfiai járjátok. Adjon Isten Munkácsynak, többi és akárhány művészeinknek milliomokat, én azt teljes szívemből kívánom, de tekintve azon körülményre, hogy e mostani forróláz hideg kigyógyulásában a mi művészeinkkel együtt a mi művészetünk is szenvedni fog, tekintve mindazon szükséges intézetekre hazánkban és ezen kívül is, amelyek felemelésére, hasznot hozó kifejtésére pénzünk nincsen, én a kétszázötvenezer franknyi gyűjtést egy képért, még a legjobbért is helytelennek, a kép árát pedig nagyon emeltnek találom. Csak a legújabb időkben emeltetett az új festmények ára oly csodálatos összegekre, ez pedig nem a művészek követelése és a vevőközönség megegyezésével történt, hanem egy harmadik factor közbeléptével, a műárusokéval, akik az alkuból 100-200% hasznot húznak. Nagy szégyen az, hogy leghíresebb, legjobb művészünktől tekintélyesebb képünk nincsen, de - koldus nép lévén - ezen bevallott állapotunknak megfelelőbb eljárás lett volna bevárni, mit ád egy külföldi múzeum a képért, és az ez által ajánlott összeget egy forintnyi ráadással fellicitálni. A művész hazafiságától elvárható, hogy egyenlő ajánlatért hazájának adta volna a prioritást. Én meg vagyok győződve arról, hogy Munkácsy nem szabad akaratból szabott ilyen árat hazájának - meg vagyok arról is győződve, hogy ezen árak csak egy része megy Munkácsy zsebébe - a többi pedig? A szabad kézi műnek egyáltalában nem lehet - specialiter pedig a képeknek nem lehet kiszabott áruk. Ezek megvételére senki sincs kényszerítve. Itt a művész szeszélye vagy szüksége határoz. De vannak mégis körülmények, melyekben nem a szeszély, de a valódi igaz hazafikötelesség parancsol és méri ki a követelés határát, ti. midőn a művész - hazájával áll szemközt. Igaz, hogy e pénz nem direct a Haza pénze, hanem gyűjtés útján egyes önkéntes adományokból jön össze - mi jó volna, ha ezen erszények, ily hősi tett után! örökre be nem csukódnának -, de várható-e az, hogy az ilyen módú adakozások szokássá váljanak? - Jó volna még az is, ha e képet spekulációra vettétek volna meg, azaz hogy a kép sokszorosításából eredendő haszon visszatérne - no de ezen jövedelmi forrást Sedelmeyer Uram, amint azt a kezemben lévő fénykép hátoldalán olvasom, in extensissimo kiaknázza. Marad még a kép vándorló kiállításaiból eredhető tekintélyes jövedelem, ha ti. a mi Hazánk a büszke Pannónia! - Sedelmeyer szerepét vállalja el. Öt-hat, a párizsi és bécsihez hasonló jövedelmű kiállítás behozza a kép árát, jól kezelve pedig egy tetemes évi összeget hozhatna be művészeti célok pártolására. 13. Munkácsyné jelmezben. 1882