Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája (Budapest, 1989)

A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota keletkezése és elfogadtatása (1879-1884)

Mint Strauss, Renan is Krisztusnak, az embernek történetét írta meg, s elvetette a bibliai csodák lehetőségét. Abban különbözött felfogásuk, hogy Strauss egyszerű galileai zsidóként mutatta be hősét, míg Renan világot megváltó emberként. Megfosztotta isteni „rangjától", de a legnemesebb, legfelemelőbb tulajdonságokkal ruházta fel. Könyvének meghatározó szerepe lett a századvég filozófiájára, irodalmára, művészetére. Filozofáló, moralizáló, szocialista jellegű felfogását az egyház elutasította, üldözte, őt magát kizárta soraiból, a közönség és a művészek egy része viszont az új életérzés kifejeződéseként ünnepelte gondolatait. Érdekes, hogy Lev Tolsztoj az elutasítók közé tartozott. Anna Karenina című regényében (1873-76) elítélte egyik hősét, Mihajlov orosz festőt, aki Krisztus Pilátus előtt című képén forradalmár zsidóként ábrázolta Jézust. Egyezett ez Tolsztoj szerint a festő Ivanov, valamint Strauss és Renan felfogásával. Mint azok, Mihajlov is hibát követett el. „Ha nem az istent, hanem a forradalmárt vagy bölcset akarják tehát ábrázolni, akkor vegyék elő a történelemből Szókratészt, Franklint, Charlotte Cordayt, csak Krisztust ne" - mondta Golenyiscsev, Tolsztoj hőse Vronszkijnak és Annának. A festőnek csak ennyit mondott: „Krisztus önnél emberisten, s nem istenember. Különben tudom, hogy a szándéka is ez volt. - Nem festhetem meg azt a Krisztust - mondta Mihajlov -, amelyik nincs ott a lelkemben."

9 Munkácsy előtt jó pár évtizeddel Ivanov orosz festő jelenítette meg így Jézust. Munkácsy valószínűleg Antokolszkij és Zichy Mihály révén ismerte meg Ivanov műveit és Tolsztoj regényét. Zichy 1870-ben született Messiása glória nélkül ábrázolta Krisztust.