Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)

Szöveggyűjtemény

Mindenek előtt úgy látszik korrigálnom kell magamat a művész nevének ortográfiája dolgában. Fő forrásom eddig Kazinczy Ferenc Levelezése volt (eddig 23 kötet jelent meg belőle), a levelek e tömegében Kazinczy többször említi a művészt, de mindig ily formában: Kis (egy s—

sel). Ezen az alapon a Táblabiró-világ művészete c. müvemben, amelynek több helyén emlékezem meg róla, szintén egy s—

sel szerepel. Azt olvasom nagybecsű levelében, hogy az önarcképen az eredeti szignatúra két s—

sel mutatja nevét. Ezentúl tehát igy kell írnunk. Kazinczy tévedése a kor pongyola ortografiájából magyarázható. Én pedig őt követtem, mert addig még egyetlenegy szignált képe vagy rajza sem volt ismertes. Az önarcképen az irón hegyénél látható (csonka) felírás bizonyára arra a kéziratos müvére vonatkozik, amelyet ő debreceni tanárkodása idején, mikor a tanítási nyelv túlnyomóan a latin volt, azért írt, hogy növendékeibe a művészet magyar terminológiáját ojtsa be. Ez a kézirat, amelyről könyvemben és is megemlékeztem, valahol lappang. Eddig nem sikerült hollétét felfedezni, pedig nagyon érdekes volna. Kiss Sámuelnek csak azt az egy miniatűr képmás-művét ösmerem, amely most a Szépművészeti Múzeum tulajdona s amelyet még nem ösmerhettem, amikor fent idézett könyvemet írtam. Ami most már a két pasztellkép művészeti és forgalmi értékét illeti, arra nem könnyű válaszolni. A fénykép után Ítélve a pasztellek derekas munkák lehetnek. Forgalmi értékük azonban több okból csekély. Először azért, mert általában a magyar képeknek (igen kis kivétellel) a külföldön nincs piacuk (senki sem törődött régebben annak organizálásával), piacuk tehát csak a kicsivé törpült Magyarország. Itt pedig csak néhány gyűjtő van, aki a műtörténetileg kisebb jelentőségű festők művei iránt is érdeklődik (a „kisebb jelentőségű" kifejezés alatt ebben az esetben azt méltóztassék érteni, hogy a fiatalon elhalt Kiss Sámuelnek hatása nem lehetett a későbbi generációkra művészettörténeti szerepe tehát önmagára szorítkozik.) Az egyetlen hely, ahol biztos és kivánt szerephez juthatna a két pasztell: a Szépművészeti Múzeumnak az az osztálya, amelynek Történeti Képcsarnok a neve s amely most a M.Tud. Akadémia palotájában van elhelyezve. Minden más helyen ki tudja, hogyan hányná vetné a sors néhány emberöltő múlva. Hasonló típusú képek darabjának a mai viszonyok közt az aukciókon és normális műkereskedésekben átlag 300-500 P szokott az ára lenni. Ez