Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)

Szöveggyűjtemény

dik. Ez is ugyan nagy segítség lenne, én ezért is a Debretzenieknek nagy háládatossággal fogok tartozni: de minthogy maga is jól tudhatja azt Tiszteletes Professor Uram, hogy a mostani időben minden igen drága, kivált Bétsbe; azért is kérem alázatosan Tiszteletes Professor Uramat, hogy ha tsak lehetséges, vegye arra a Debretzenieket hogy 300 forintal, leg alább az első esztendőben segíttsenek. Mert az első esztendőbe ugy tartom, hogy semmit sem, vagy igen keveset kereshetek. — Már látom, hogy abból semmi sem leszsz, hogy én innen a tavasz elején elmenjek: mert még addig az ideig talám az én dolgom nem dütődik el. — Más akadájom pedig az, hogy még énnékem elsőbe a hazámból pént kell kérni, hogy uti költségem legyen, és hogy ha addig itt elegendőt nem kereshetek, tehát az addig teendő adósságot ki fizethessem. — Most is minthogy haza jövetelemtől fogva (kivévén a Rajz Oskolában töltött időmet) szüntelen a Majornál dolgoztam, magamnak semmit nem kereshettem és kénytelen voltam egy néhány forintokat a Majortól költsönözni. Ezután is hogy leszsz itt dolgom a bizonytalan; mert szük az idő és mindenek kiméllik a pénzt. — A Major Úrtól én a Templom rajzolatából két darabot dolgoztam kis, tudni illik a Templom végének fácádáját és annak keresztül való vágását. — A két toronynak félbe hagyott árnyékozását én készítettem el. Az Architecturát a Major Ur a Militia szerént akarta tanítani: de ahhoz még hozzá nem kezdett, és már abból semmi sem is leszsz. — A Rajzolásról való tanítását Tiszteletes Professor Uramnak örömmel olvastam a mi anyai nyelvünkönn. A Rajzolatokat is (a mint azt a Majornál lévő bajaim engedték) körül néztem és azokat egyenként meg hánytam vetettem. — Az igaz, hogy a munka nem tökélletes; de ki is kívánhatná azt, hogy kezdők tökélletes munkát készíthetnének? E szerént én nem is akartam a benne levő hibákat meg irni: de mint hogy maga Tiszteletes Professor Uram erre szabadságot adott: ezért is meg irom a főbbeket oly tzélból hogy ha lehetne még rajta ez által némelly hibákat meg jobbítani. — Sajnállom, hogy a rajzolatokat minek előtte azok ki mettződtek, nem láthattam: mert még akkor lehetett volna rajtok segíteni és a hibás táblákat ki lehetett volna mustrálni, a mi már most igen bajos dolog: mint hogy munkába is költségbe is van. — Az Anatómiai rajzolásokat helyben nem hagyhatom, mert azokban igen sok hiba van. Ha időm lett volna, még most is készítettem volna egynéhány táblákat; de az tellyes lehetetlenség volt; hanem már most Lavatter szerént