Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)

Művészeti hagyatéka

MŰVÉSZI HAGYATÉKA Kiss Sámuel mindössze 38 évet élt. Első művét 1803-ból, az utolsót 1818-ből ismerjük. Kortársak említéséből, leveleiből és az 1819-es hagyatéki jegyzőkönyvből arra következtethetünk, hogy kb. háromtucatnyi festménye és 100—120 rajza volt. Alig 24 éves felesége, Árvay Sára nagy szegénységben, két fiúgyermekkel maradt egyedül 1819 március végén. Szorult anyagi helyzetében felajánlotta az egyháznak, a városnak férje műveit és a náluk lévő, még ki nem fizetett mintarajzokat. (Ennek rendezését már 1814-ben kérte a festő 228 ft értékben!) Az udvari kamara utasította a város tanácsát az ügy intézésére. Fáy János szenátor, műgyűjtő, Beregszászi Pál mérnök (Kiss utóda a rajziskolában), Litsmann József építész és Sárváry Pál szállt ki és leltárba vette a hagyatékot. 230 rajzot találtak, amelynek kis hányada Bécsben vásárolt mintarajz (természeti ábrák, oszlopfők, ornamensek), egy része mesterlegény (tehát tanítvány) rajz, a többi Kiss munkája. A város nem vásárolt, végül a kollégium vette át a kamara által engedélyezett 143 rajzot 300 ft értékben. Ebből 12 db idegen, bécsi munka volt, a többi Kiss építészeti és mintarajza. Ehhez járult még I. Ferenc király pasztell mellképe, amely a kollégiumi képtárat gyarapította, a már ottlévő Szilágyi portré mellett.

35 Ezt követően a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került Kissnek egy jellegzetes műve. 1847-ben Sárváry Pál fia, Sárváry Jakab adta át a Brassói polgármester című apró festményt a Képtár alapító Egyesületnek.

36 Ez a remekmű átmenetileg a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályára került, ott fedezte fel Baránski László és Hoffmann Edit. Bemutatták a Műcsarnok 1929. évi kiállításán, mint az első magyar akvarellt (tulajdonképpen 35. A részletekről ld. Balogh I. 1978. i. m. 604—605. 36. Sárváry kézírásos közlése a mű hátoldalán.