Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), A debreceni „Rajzoskola" első professzora (Debrecen, 1995)

Nagykőrös-Debrecen-Nagyszeben-Bécs

get. Ezt remélte Péchy Mihály is, aki elismerte, hogy „a 200 ft segedelem Bécsben a mostani időben kevés pénz, de azon ne is fundálja az ott létét, hanem inkább a jó gazdaságon és azon amit üdőről üdőre a Miniatur festéssel magának gyűjthet". A fiatal festőnek nem ez volt a véleménye. Számára Bécs elsősorban a művészeti tanulmányok helyét jelentette: felkészülést a művészi pályára. Ebből adódtak összeütközései a consistoriummal, de a praktikus szemléletű Péchyvel is. Míg az iskola igazgatósága, a consistorium, de Sárváry is az építészeti rajztanulást sürgette, addig O a szabadkézi rajzolást gyakorolta szívesen. Ez tűnik fel megmaradt rajzait látva és Sárvárynak írt levelét olvasva: „Értettem a Tiszteletes Professor Clram leveléből, hogy tsak az Architectural sürgetik, ugy hogy a képek rajzolásával semmit nem gondolnak. — Én tsak azt mondom, hogy az Architectural rajz nem is mesterség a szabad kézzel való rajzoláshoz képest. Az igen könnyű, ez igen nehéz, azt akárki meg tanulhattya, erre pedig mintegy születni kell. — Azonkívül a szabad kézzel való rajzolásnak ugy tartom sokkal több hasznát lehet venni, mint a lineák és czirkalmok által készült rajzolatoknak. — Nem mindenütt kaphat az ember rajzoló deszkát, lineát czirkalmot, nem mindig várakozhatik arra, hogy a papiros fel ragasztódjék . . . Mit tsinál ilyenkor, az aki szabad kézzel nem tud rajzolni. — Én az Architectural rajzot eddig is gyakoroltam és ez után is fogom gyakorolni: de a mellett a képek festését is el nem hagyom: mert még azután több kenyeret reménylek én, mint az Architectural Rajz után. — A Képek rajzolásáról tsak ezek alatt a conditiók alatt mondanék le, ha elsőbe Bétsbe annyi költséget adnának, a mennyivel tisztességesen meg érném, másodszor ha a felől assecurálnának, hogy Debretzenbe annyi fizetést rendelnek, hogy a mellett a képek festésére nem szorulok. — A nyáronn az antick szálában mentem által és télen estvéli 6 órától fogva 8 óráig fogok ott dolgozni: — a többi időmet fordítom az Architecturára." Az építészeti stúdiomokat nemcsak „szárazsága" miatt mellőzte, hanem mert kevesellte is az ösztöndíjat. Ezért kért az 1808-as évre 200, 1809-re 400 ft-ot, „különben kéntelen lévénn időmet a magam szükségének pótlására fordítani a Venerebile Consistorium tzélja és reménsége szerént egy Rajz Professorba meg kívánható mindenféle rajzolatokba magamat nem gyakorolhatom s az azokbavaló tökélletesbbedésem jó darab idővel hátrább fog maradni." Nemhogy magasabb segélyt, de az antik gipszfejek és mintarajzok vásárlásához szükséges pénzt is nehezen és akadozva kapta meg.