Korompai Balázs szerk.: "Ilyen tavasz csak egy volt életemben". 1848-as emlékkiállítás (Debrecen-Békéscsaba, 2009)

Gulyás István gondolatai

Dr. Gulyás István gondolatai 40 éves háziorvos vagyok. Hajdúszoboszlón érettségiztem, orvosi diplomámat a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szereztem meg. Érdeklődésem a történelem és hadtörténelem iránt már gyermekkoromban - családi indíttatásomból fakadóan- megkezdődött. Apai nagyapám a II. világháborúban a nyíregyházi Hadik huszároknál szolgált, Galíciában majd Erdélyben harcolt, Tordánál sebesült meg és vitézségi kitüntetést kapott. Édesapja az I. Világháborúban az Olasz fronton az Isonzó harcokban a jobb karját vesztette el a hazáért. Apai nagyanyám fölmenői között van Liptószentiváni Szentiványi Kázmér, aki 1830-1842 között 2. gyalogezredbeli hadnagy. Majd 1848 júniusában a haza hívó szavára belép a honvéd seregbe. Augusztustól a szerb felkelők ellen harcol, majd Arad és 1849 májusától Temesvár ostrománál szolgál. Az V. hadtestben dandárparancsnok, alezredes, Borosjenőnél teszi le a fegyvert. Amikor családi körben a régi dolgokról volt szó, mindig nagy érdeklődéssel figyeltem. Ez lehet az oka, hogy - talán más gyűjtőtársaimhoz hasonlóan - amikor a nemzeti trikolórt kellett színezni az óvodában a március 15-i ünnepségre vagy a Nemzeti dalt és a Csatadalt szavalni az iskolában, mindig egy különös izgalom, egy fölemelő büszke érzés volt a szívemben. Büszkeség van bennem, mind a mai napig, ha a 48-as névtelen és nevesített hősökre gondolok, akik a haza szabadságáért fegyvert fogtak és családjukat elhagyva vérüket, sokan életüket áldozták. Tették ezt úgy, mint őseik évszázadokon át és tették ezt később unokáik is a két "Világégésben" a Szent Magyar Földért. A történelmi, múzeológiai és régészeti ismeretem alapszintű megszerzésében sokat köszönhetek gimnáziumi történelem tanáromnak, Dr. Juhász Imrének, aki egyben a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum igazgatója is volt. A hadtörténelmi gyűjteményem első darabjait még egyetemista koromban, 1992-ben szereztem. Ahogy bővült a tárgyak száma, úgy kellett az ismereteimet is bővíteni. Nagyon fontosnak tartom a szakirodalmat az adott régiségek kategóriájában (legyen ez bármilyen gyűjtési terület), továbbá a tudományos publikációk, cikkek, könyvek, korabeli források olvasását, ismeretét. Számomra az 1848-49-es Szabadságharc a magyar történelem egyik legdicsőbb, legfényesebb, leghithűbb korszaka, mind politikai, mind katonai téren. Nem célom ezt bővebben alátámasztani, legyen elég annyi, hogy a "semmiből" fölállított Honvédség katonai leveréséhez az akkori Európa két legnagyobb és legképzettebb hadserege kellett. Hiába következett a véres megtorlás és sorozatos fegyházbüntetések időszaka. A besúgók és a titkosrendőrök serege, amikor egy rejtegetett Kossuth bankóért biztos verés és börtön "járt". Az itt lévő és megmaradt tárgyak a tanúbizonyság rá, hogy a nép tovább harcolt, dacolt a hatalommal, az elnyomással. Elrejtették, megőrizték ezeket a tárgyakat nekünk, a hálás utókornak. Én főhajtással tisztelgek szabadságharcos őseim előtt és szívemben érzett kötelességnek