Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Szabó Ferenc: A szótól a csendig

Szaèo Ferenc A szótól a csendig Barátsággal a 60 éves Helénának Te most még fiatal vagy, majd másfél évtized után, amikor eléred az én mostani koromat (hol leszek én akkor?), talán jobban megérted, amit most leírok Neked. Sok mindent vállalunk, nyüzsgünk, előadunk - írunk! -, de egy idő után megtapasztaljuk, hogy „minden hiábavalóság". Mostanában ilyen hangulatok szele csap meg, valami szent agnoszticizmus: „ignoramus et ignora­bimus". Életünk során sokat megtanulunk, ismereteket és egy kis bölcsessé­get is szerzünk, de végül ott vagyunk elnémulva a létezés nagy Misztériuma, vagy inkább Isten végtelen misztériuma előtt, akiről - Szent Tamás szerint is - „inkább azt tudjuk, hogy mi nem, semmint azt, hogy micsoda, kicsoda Ő." Ne érts félre! Nem a hitemmel van baj, csak rájöttem, hogy alig értünk valamit a létezésből. Éjszakában járunk, csillagfényben, „tükör által, homályosan" lá­tunk, ha látunk. Minderről bővebben vallottam karácsonyra megjelent interjú­kötetemben. De azért a szavaknak van valami értelmük. Piliscsabán azt magyarázom hallgatóimnak, bevezetve őket a kommunikációhoz szükséges „nyelvfilozófia" néhány elemébe, hogy - a Hölderlint magyarázó Heidegger szavaival - „ami megmarad, azt a költők alapítják", és „a költészet a lét nyelvszerű alapítása". A nyelv a leginkább emberi jelenség, a kultúra és a kommunikáció, a történe­lem és fejlődés alapja. Próféták, költők, misztikusok azonban megélik a szavak elégtelenségét. Amikor nem tudják szavakba foglalni látomásaikat, csodálko­zásukat, örömeiket és fájdalmaikat, az isteni titok megsejtett valóságát, akkor képeket, szimbólumokat teremtenek, használnak. Első verseskötetem, az Őszi ámulat elején közölt gyermekkori visszaemlékezésem, az Atlantisz mottójaként, Rilke Kilencedik duinói etógiájából idéztem, majd így kezdtem a verset: Költők! a létet ti szülitek szóval! Ti kimondjátok néha a kimondhatatlant, amit a sírás, vágy, sikoly s szorongó sóhaj kísérel nyögve szóba szülni ­hasztalan! Boldog búvárként felszínre hozzátok, a rég elsüllyedt Atlantisz-csodákat.

Next

/
Thumbnails
Contents