Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Sz. Kürti Katalin: Kiss Sámuel (1781-1819), a debreceni „Rajzoskola” első professzora

hát örömöm nem volt nagy, 's már menni akartam midőn kért, hogy egy tekercset nézzek végig. Alagyozott (grundirt) papirosokra veres és fekete krétával és Vischerrel (törlővel) dolgozott Bécsben némelly antik szobrokat (statua) és főket - 's felsikoltottam örömemben. Melly kora az emberiségnek, a' mellyben a' Mesterség a' természettől átallépett az ideálba, 's illy míveket teremtett." Kiss Sámuel Önarcképe 1812-ben készült. Majdnem szemben ábrázolja önmagát ünnepi öltözetben (eljegyzési vagy esküvői kép). Rajta barna kabát, narancssárga sál, fehér csipkés nyakravaló. Jobbjánál kéziratú könyv, „A rajzolás... sége... tette Kiss Sámuel 1812" felirattal. Ennek párdarabja az alig 17 éves Árvay Sára eljegyzési vagy esküvői képe, nyilván 1812-ből. A mélyen dekoltált fehér empire ruhába öltözött Sára nyugodtan, derűsen néz ki a képből. Vörösesszőke haját fekete csipkefőkötő szorítja le. Kezében férje vagy vőlegénye medalionba foglalt miniatűrképét tartja. Az alig másfél évvel később festett portrén fiatal anyaként áll előttünk. Pár hónapos fiát, Lajost tartja jobbján, balján sárga kendő van átvetve. Arca megtört, vékony, átszellemült, törékeny. E pasztellek mellett még egyet emelünk ki: Komáromi} Eszter ovális portréját. Az egyik leghíresebb debreceni család sarja valódi szépség (három férje lett később), alig 19 évesen nagy öntudattal tekint le ránk. Kiss kitűnően jellemezte. Rajta fehér empire ruha tüllszerű csipkefodorral, vörös kendő, kezében rózsa, nyakában duplasoros aranylánc. Míg első portréit pergamenre, pár kisméretű, emlékképként használt miniatűrt elefántcsontra festett Kiss. Két ovális miniatűr kép ábrázolja Kováts Gábor szatmári patikáriust és feleségét, Dömsödy Juliannát. A férfi zsinóros magyar mentét, fehér csipke nyakravalót, a nő fehér ruhát, barnás-sárga kendőt visel, rózsát tart. Ez utóbbit - hátirata szerint - „1809-ben festette Kiss Sámuel Sárváry Pál kedvéért." Míg a férfiportré jellegzetes darabja az empire miniatűrfestészetnek, a női képmás és egy harmadik képecske leegyszerűsítő megoldású. Valószínűleg Sárváry feleségét, Dömsödy Zsófiát ábrázolja. Ugyanebből a korból, 1811-ből származik Fáy Andrást ábrázoló tojásdad alakú medalionképecskéje. Róla majdnem szemből tekint ránk a későbbi híres író, politikus Fáy. Rajta sötétzöld kabát, sárga mellény. Valamivel későbbi, de hasonlóan reprezentatív megoldást mutat a rézlemezre olajjal festett Nemesember arcképe 1815-ből. Rajzai közül pár darab az építészeti és anatómiai rajztanításhoz kapcsolódó száraz, iskolai segédeszköz. Hivatali munkája lehet a már említett úrvacsorakannáról készített másolat, a Nagytemplomhoz tervezett ornamensek és az 1815-ös városkép. Ez a hosszúkás rajz széles panorámát ad a városról, az épülő Kollégiumról, a már meglévő toronyról. Előtérben naivul lerajzolt figurákat látni: pihenő utast, lovast, kétkerekű kordét, szénát hordó szekeret, pásztorokat juhnyájjal. A rajz minden kezdetlegessége ellenére fontos. Építé-