Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Kilián István: Szent Ferenc élete Csíksomlyó színpadán

SZENT FERENC ÉLETRAJZA Szent Ferenc 1181 vagy 1182-ben született. A keresztségben a János nevet kapta, apja azonban szívesebben nevezte Francescónak (kis francia), mert vidámságot, gazdagságot, jókedvű társasági életet s a költészet szabad örömét szerette volna fiának biztosítani. Az apa, Pietro Bernardone a San Giorgio templom plébániai iskolájába íratta be Francescót, aki itt sajátította el a kötelező írás, olvasás és számolás tudományát. Tizennégy éves volt, amikor a kereskedőcéhbe felvették, s az ifjú így már nagyon korán belevetette magát a jómódú assisi polgárok vidám életébe. Ő volt az ifjúság vezére, aki pénzét nyakra-főre szórta, s élt teljesen gondtalanul. 16 éves volt, amikor a császár helytartója, Lützeni Konrád, a várat, s vele együtt Assisit is III. Ince pápa csapatainak volt kénytelen átadni. A városért folyó csatákban Ferenc is fogságba esett, és súlyos betegségében a legalapvetőbb kérdéseken kezdett gondolkodni. Mi a helye a közösségben? Mit kell neki tennie az életben? Egyáltalán mi a célja az ő életének? Amikor felgyógyult, a pápai lovagok közé akart állni, s itt, Apuliában döbbent rá, hogy mindenki szolga, s csak egyetlen Úr van, és csak ennek az egyetlennek van értelme szolgálni. S valami eddig ismeretlen, a teljes szegénységet megvalósító szerzetesség eszménye töltötte be minden gondolatát. Rómában járva elborzadt a vallásosság külső formáinak túlburjánzásán, s ekkor Szent Péter sírjára dobta minden vagyonát, s ruháját koldusöltözékkel cserélte fel. Majd egy, a San Damiano-templomban megélt élménye szerint, hangot hallott: „Ferenc, nem látod, házam mennyire omladozik? Menj és építsd fel újra!" S ezután az omlófélben lévő templomok restaurálásába kezdett, de az egész egyház belső megújításán is fáradozott. Apja helytelenítette, hogy a templomokra költi pénzét, s ezért családfői jogával élve házi őrizetbe vetette gyermekét, anyja azonban megsajnálta és kiengedte. Ferenc azonban nem fogadott el világi bírákat, csak egyháziakat, s ezért az apja és közötte kialakult vitában a püspöktől várt igazságos ítéletet. S ezen a tárgyaláson a püspök jelenlétében adta vissza atyjának valamennyi pénzét, sőt gazdag öltözetét is. S most már egyetlen célja az volt, hogy az evangélium szellemében végtelen szegénységben éljen. Ekkor már társai is akadtak. Hamarosan tizenketten lettek, de ennek ellenére számtalan megszégyenítésben volt része és részük, kővel, sárral dobálták meg, vagy kutyákat szabadítottak rá vagy rájuk. 1209ben az evangéliumok alapján összeállított szabályzatát elvitte a pápához jóváhagyás végett. S a legenda szerint a pápa, állítólag ezelőtt valamivel, egy különös álmot látott: az egyház épületét egy koldus támasztja vállával alá, s ezzel az egész egyházat az összeomlástól menti meg. Ezért fogadta a fiatalembert, aki így már a jóváhagyás után boldogan gyarapította, gondozta az általa alapított szerzetesrendet. Később vértanúságra vágyva utazott Szíriába és Marokkóba is, ahol a hagyományok szerint téríteni próbálta a muszlimokat. Való-