Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Praznovszky Mihály: Menyői Tolvay Ferenc, a debreceni tankönyvíró
külön logikai tankönyvet írt (Examen logicum), majd 1681-ben magyar nyelvű tankönyvet írt Szent História címen. Tanártársa Szilágyi Márton volt, aki 1660-1700 között tanított a Kollégiumban. Kezdetben a második tanszéken volt, majd Martonfalvi halála után a filozófiai tanszéket is vezette. Ö a magyar kísérleti természettan (fizikai) megalapítója, óráit kísérletekkel, szemléltetésekkel színesítette. (Maga Apafi Mihály is kíváncsi volt a nagyhírű professzor előadásaira s egyszer Debrecenben járván meg is tekintette egy tanítását.) Ő is írt tankönyvet, köztük a legnevezetesebb a Philosophia című (1687-ből), amely „az első hazai teljes kartéziánus fizikakönyv" és kimondottan a debreceni diákok számára íródott. 7 Ide érkezett meg Menyői Tolvay Ferenc, poggyászában egy kéziratos matematikai tankönyvvel, amelyet Gyöngyösön már használt is az oktatásban. Országjárása során segítségkérés gyanánt minden iskolában megmutatta (sok helyen le is másolták) s az észrevételeket felhasználta javításra. Debrecenben merült fel annak gondolata, hogy a könyvet szélesebb körben kell terjeszteni, aminek egyetlen módja a „praelum alá botsátás". Martonfalvi György és Szilágyi Márton is messzemenően támogatta a kiadás tervét, ami meg is valósult 1675-ben. (Hogy Tolvay Ferenc akkor tanított volna-e a Kollégiumban, vagy valamelyik alsó iskolában, egyelőre még nem állapítható meg.) Az Arithmetica nem kimondottan tankönyv. Népszerű, népszerűsítő számtankönyvnek lehet tekinteni. Elsősorban a polgári szellemű városokban létfontosságú volt ekkor már a reáliák nagyobb ismerete. így a matematika tanítása is életszerűbb, a mindennapi élethez, gyakorlathoz jobban igazodó lett. A matematika, azaz a számolás ismeretének felhasználói polgárok, kereskedők, iparosok, akiknek a napi munkájukhoz volt szükségük ilyen ismeretekre is. 8 A korszerűség és a gyakorlati szempont vezérelte tehát ezt a kiadást, amit Tolvay Ferenc nem győzött eleget hangoztatni. Úgy látja - írja -, hogy mi, magyarok a bölcsességnek ezt az ágát kevesen tanuljuk és még kevesebben tudjuk. („A mint hogy egyebekben is tudatlanok vagyunk nagyobb részre" - teszi hozzá bizonyára keserű tapasztalataira célozva.) Ez a matematikai műveletlenség egyébként nem magyar sajátosság volt. Voltak korábban olyan európai egyetemek, melyek azzal büszkélkedtek, hogy ott a tanulók osztani is megtanultak. Pedig igencsak szükséges az aritmetika tudása, folytatja tovább Tolvay Ferenc. Mert „ami itt ez kis könyvetskében tanultatik, elégségesnek ítélem lenni, 7 Martonfalvi Györgyre vonatkozóan: Pedagógiai lexikon. Bp., 3. k. - ZSIGMOND Ferenc: A debreceni református kollégium története 1538-1938. Debrecen, 1937. 70-73. - NAGY Sándor: i. m. 37-40. - MÉSZÁROS: i. m. 326-327. - Szilágyi Tönkő Mártonra ZSIGMOND és MÉSZÁROS i. m., valamint NAGY Sándor, i. m. 41-42. 8 MÉSZÁROS: i. m. 43.
