Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Gáborjáni Szabó Botond: A magyar református templomok építészeti sajátosságai a múltban és a jelenben

feldolgozásán és újszerű értelmezésén alapult (12-13. kép). A régi magyar paraszti építészet (gazdasági épületek esetében is) gyakran alkalmazta az organikus építészek kedvelte hajlított, gömbölyített formákat, másrészt a magyarság távoli múltjában ott van az egykori lovas nomádnép sátrainak emléke. Nem véletlen, hogy a sátor jellegű térforma élénken foglalkoztatja néhány kiváló magyar építész fantáziáját. Ebből a szempontból érdekes párhuzamot kínál néhány amerikai zsinagóga példája, a vasbeton ugyanis alkalmas az ősi szent sátor formájának felidézésére (14-17. kép). Az építészet 20. századi megújulása kitágította a művészi kifejezés szabadságát. Az új anyagok használata a templomokkal kapcsolatban is bámulatos eredménnyel járhat, meglepő formákat, erő-, egyensúlyi és fényviszonyokat jeleníthet meg. Lehetőséget kínál arra, hogy archaizálás nélkül szülessen spirituális értéket hordozó tér. A puritán fehér felületeket kedvelő református egyház mégsem fogadta kitörő örömmel a modern építészet lehetőségeit. A gyülekezetek többsége főként azért idegenkedik, mert újabb hétköznapi tapasztalatai többnyire a sivár funkcionalizmus köréből származnak. A templomban töltött idő azonban ünnep: az Isten igéjével és a hívek közösségével való találkozás lehetősége. Ennek következtében egy istentiszteleti helyen az esztétikum a „funkció" elidegeníthetetlen eleme. Az az igény például, hogy a nyitottság és az oltalom (a hívogatás és a védettség) érzése egyszerre lehessen jelen, az építész oldaláról tudatosságot, tehetséget, az épületen belül pedig harmóniát tételez föl. A templomot érzékszerveink számára is kellemessé kell formálni, mert ha hiányzik belőle valami művészi többlet, esetleg az összhang vagy éppen az otthonosság érzése, méltatlanná válhat funkciójára. Ebben a vonatkozásban kivételesen nehéz egy református templom tervezőjének helyzete, ugyanis a feladatot a lehető legegyszerűbben, látszólag eszköztelenül kell megvalósítania, elkerülve a fényűzés, a hivalkodás külsődleges eszközeit. Sokszor azonban a végletes egyszerűség is fel tud idézni olyan élményt, amely segítheti az egyház küldetését. Ennek ellenére, a kelleténél gyakrabban adódik, hogy újabb templomaink túlzottan hűvös, nemritkán rideg hatásúak. Bár a szekularizáció egyetemes tendenciái Magyarországon is hatnak, történelmünk azon ritka periódusainak egyikét éljük, amelyben nem érvényesül politikai kényszer. Szabadságunkban áll elemezni helyzetünket, tisztázni igényeinket és érdekeinknek megfelelő döntést hozni. Ez a szabadság Magyarországon kevés generációnak adatott meg, és a hazai templomépítészeti irodalomból ítélve, napjainkban számos gyülekezet él vele. Az előttünk álló feladat hatalmas, mert egyházi épületeink zöme nem felel meg a korszerű gyülekezeti modellnek, ritkán alkalmas a vonzó és nyitott lelki otthon szerepére, amely istentiszteleten kívül is biztosítani tudja a gyülekezet együtt maradását.