Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Vajda Mária: Egy felvilágosodás kori falucsúfoló történetről

Hát valami kemény akad kanalába Örül h [ogy] egy darab kenyér mász hasába Kiveszi hát sárga, szagolja hát büdöss E biz engem uttse kukher sarmardikhes. A' harmadik h[ogy] járt, még ez á valami Akarvánn m[eg] enni le vevé a' Mámi Amint nyula érte az ott fekvő matskát Meg üti, a' m[eg] fel dűti a' csuprotskát Aló ömlik ki a' szérdik ,s szája szeme Csupa sárga lett az öregnek mindene Ekkor Czonka egéssz familiájával Esküszik h [ogy] soha ő magyar komával Nem komázik többé telyes életébe Mert majd Szart tészen a' szérdikes tejbe Most p[e]d[ig] Kóira annyi átok Szállott Mennyit a' Világonn még senki sem látott." A verses adoma két főszereplőjének a cigány kovács, Czonka és a paraszt, Kói nevének létezésére Bojt falu lakóinak névsorában nem sikerült rábukkanni, ugyanakkor tudjuk, hogy a tréfában szereplő további két személynév a falu korabeli két legnagyobb földesúri családjának nevét jelöli. Beleznaié az a megélezésre átadott szántóvas, vagyis ekevas, ami az első megtréfálás során főszerepet játszik. Beleznay György, a falu legnagyobb földesuraként szerepel az 1769-es úrbérrendezési felmérés során.

7 Az úrbéri tabella is azt mutatja, hogy Bojt község 72 szabadmenetelű adózó jobbágya közül 65 az ő földjein található, akárcsak a település további 7 szabadmenetelű, valamint 5 hazátlan zsellére is.

8 A Beleznay család képviselői, Beleznay András és Ferenc már az 1732. évi Bihar megyei összeírásokban is szerepelnek Bojt község földbirtokosai sorában. 1809-ben Beleznay Lajos a böjti református egyházközség curátora.

9 A Beleznay család az 1840. évi országgyűlési költségkivetésben, a település 1869. évi birtokfelmérésében is, mint a település legnagyobb földesura szerepel.

10 A történetben, a második tréfa során szitkozódás formájában felbukkanó Lányi családnévről tudnunk kell, hogy feltehetően a 18. század végén, 19. század elején bukkan fel a jelentősebb böjti földbirtokosok sorában.

11 Az 1840. évi 7 BÁRSONY István-PAPP Klára-TAKÁCS Péter, 2001. 216-217. 8 L. uo. 345. 9 NYAKAS Miklós, 1976. 109. 10 Vö.: OSVÁTHPál, 1996. 174-175. 11 Vö.: NYAKAS Miklós, 1976. 121.