Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Cs. Nagy Ibolya: Elviselhető-e a zseni?

titkos Kantot Közkézre kiadom a halhatatlan Rousseaut. Dantét Ó! Dante. Dante! Ez azt ira meg, kinek mi hellyé van Jent az égben, Jöldben lent és e világban. Hogy fáj a szívem értetek ti, olyan okos magyar nép, kit a mostoha sors a szépségek tengerétől elrekesztett". A dráma lelkesült költője azonban a környezet szemében minden, csak nem zseni. Tervei, vágyai, leendő fordításai, kötetei mindenre jók, csak arra nem, hogy a kisded magyar általuk emelkedjék a szellem magasába. Egyszerűbben: a kutya nem kíváncsi arra, mit ír s mit tervez írni Csokonai s hogyan. Előfizetőket gyűjtene kiadandó munkáihoz, de a tehetős urak inkább költenek lóversenyre ezer forintokat, minthogy egy költői munkára fillért is adjanak; minthogy, panaszolja Csokonai, „a halhatatlanságnak elbélyegezvén, munkáimat közjényre kisegéljékY'. Csathó Kálmán Liííáját be is mutatják a Nemzetiben, Schöpflin Aladár azt írja róla {Nyugat, 1928/4): „...Csokonaiban két Jő lelki motívumot mutat Jel: a nemzete közömbössége miatt némává tett, az éltető nyilvánosságtól elzárt költő keserűségét és javíthatatlanul reménykedő optimizmusát, amely mindig túlozza a számára nyíló kicsiny kilátásokat, akár nagyúri mecénásról, akár lapalapításról van szó. Lillát az ajélreismerés kényszeríti a szakításra, hogy ebből ajantaszta poétából nem lehet rendes, a polgári életben boldoguló, férjnek való ember. Ezek a motívumok azonban nincsenek szorosan összeszőve. Csokonai alakja nem tud határozott reliefet kapni. Jóval több annál a tenorista-figuránál, amilyennek Csokonait elképzelni szeretik, de kevesebb egy egységes emberi karakternél. .. Csokonai szavalásait a nemzeti literatúra fontosságáról kissé sokalljuk, fölöslegesnek tartjuk, mert nincs rájuk okvetlen szükség, a költő helyzetét ezek nélkül is megértenők s együtt tudnánk vele érezni". A dráma, három felvonásban, Komáromban játszódik, 1797-ben, 1798-ban és 1802-ben. A költő és Vajda Juli megismerkedésével kezdődik tehát. S ugyan mi lehet a leány első kérdéseinek egyike, a legfőbbike az önmagát emberként, polgárként, poétaként bemutató költőhöz: „Miből fog megélni?" De ahogy a jó szemű kritikus írta: „Jellemrajzában Csathó finom tapintattal oldott meg egy nehéz írói problémát. Nem ábrázolta Lillát sem túlságos józannak és polgáriasnak, ami érdektelenné tenné és nem hígította szentimentálissá, ami aztán még érdektelenebbé tenné. Törékeny, finom testébe nagy passzív asszonyi erőt oltott s ezzel megnyerte a csatát Megmutatta, hogy Lillának igaza van, Csokonai férjnek csakugyan lehetetlen, a felhőkben jár biztosan, a reális élet talaján csak botorkál'. A darab legizgalmasabb, legsugallatosabb, dramaturgiailag is legérettebb jelenete szerint Csokonai egyik „alkalmi poémáját", A nemes magyarságnak felülésére címűt olvas(ná) fel a hallgatóságnak, azonban a folytonos közbeszólástól porig alázva végül is abbahagyja. A versolvasás komédiába fullad, Csepyné hangos felkiáltásokkal keresi a főkötőjét, annak megkerülte után az asszonynép visongva gyönyörködik benne, feledve a verse fölött mélázó költőt. Csokonai azonban - kiszolgáltatott helyzetében, hiszen támogatást kérni jött - keser-