Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)
Cs. Nagy Ibolya: Elviselhető-e a zseni?
betartani, ebből fakadóan a szabályszegőket fölösleges megbüntetni. Másrészt Csokonai mintha nem ismerné a személyükben megsértett emberek nem is föltétlenül természetellenes reakcióit: a válaszként fölgerjedő kisded - vagy erősebb - bosszúvágyat. A költő által személyében is megsértett, mert kigúnyolt, tehát lelke mélyén ellenségévé lett ember, tanár, pedig akadt a Kollégiumban: Szilágyi Gábor professzor, aki őt - dacára a sorozatos fegyelemsértéseknek - a klasszikái osztály vezetésével bízza meg. De Csokonai csak egy ideig bír rendes lenni. Hamarosan „újra elalussza az időt, mint kisdeák korában. Későn, álmosan támolyog a katedrára. Tanítványai követik a jó példát: rendetlenség, tunyaság a napi kenyerük. Bizonyosan nem félnek a nálok kevéssel idősebb tanár szigorúságától. Vasárnaponként elmaradoznak az isteni tiszteletről. Esténkint pedig lemennek az osztályba s a derék preceptorral együtt „csöndes pipaszó és bor mellett, danolászva töltik az éjt." -A bégányi csapláros potya borából nagy dalidót csapnak. Csokonai eljátszatja deákjaival Bacchus temetését, mikor egyízben lemond a borivásról; maga bundára heveredve, pipázva gyönyörködik a fiúk énekében, táncában, mókájában. - Olykor-olykor Jelkerekednek s a rendes órák helyett a Nagyerdőn csavarognak. Esténként Jurcsa játékokat rendeztet a fiúkkal. Felöltözteti őket cigányoknak, serpenyőt, üstöt Jódoznak; majd meg a borbélyt járató diákokhoz állanak be borbélylegények képében, medencével, törülközővel, borotvával, s míg ott bajmolódnak velők: bekenik a borotválkozók képét suviksszal, tintával, kulimásszal". Oláh Gábor írja mindezt [Nyugat, 1911/4) Domby Márton könyve nyomán is s folytatva: Szilágyi figyelmezteti Csokonait, ám hiába. A történet ismerős: „Tornyosul a zivatar szegény költőjelett; december 13-án (1794) aztán kitör teljes pompájában. Ennek a szép téli napnak a délutánján kinn barangol Csokonai tanítványaival a Nagyerdőn. Nagyban pipáznak mindahányan. Virágos kedvökben vannak, különösen Csokonai. Véletlen éppen Szilágyi Gáborra bukkannak, aki a rektorral meg egy seborvossal: Kocsi Sebestyénnel sétálgat ajak közt. Szilágyi meglátja a pipásokat, Jeljorr az epéje, megállítja Csokonait: hogy meri megengedni tanítványainak a pipázást? Csokonai igen cinikusan, csípősen, hamis udvariassággal válaszol. Ez annyiraJeldühösíti ajennhéjázó embert, hogy behívjaJeleselő tanítványát a csőszházba és ott támad reá; semmirevalónak nevezi, aki eljátszotta jóindulatát. Annyira megy, hogy Jelpojozással, kidobással Jenyegeti. Csokonai egy ideig állja a vastag tréját; de hamar kilobban a vére s nem valami szépen válik el projesszorától. Sőt szilajsága olyan játékra lovalja, amit később maga is megbán. Körbe állítja a fiúkat a csőszház előtt és ezt énekelteti velők karban": a Jutka Perzsit. Ez a gúnydal, s a Jutka Perzsi név a Szilágyi szolgálójára utal, „kivel a tudós tanár a szigorú erkölcsű Debrecenben eléggé botrányos viszonyban állt, s akit később törvényesen is magához csatolt". Tudta ezt az egész város: „hát a
