Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Szabó Anna Viola: „Kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre”

nunk, a hang teltsége, mélysége, a szikrázó tekintet, a szenvedélyes kitörések és a széles gesztusok megvannak hozzá: a magyar virtus kifejezésének látványos külsőségei Drakula grófnak (és szerep-leszármazottainak) is sajátjai. Kritikusa olyannyira meg volt elégedve ezen elemek Lugosi-féle elegyével, hogy - a többi kritikával összevetve nyilvánvaló túlzással - állítja, „jobb Bánk bánt nagyon rég láttunk a debreceni színpadon". „Lugossy a címszerepet játszotta nagy intelligenciával, erős művészi talentumának teljes felhasználásával. Nehéz, minden szavában mély tanulmányt igénylő szerepét tökéletes kidolgozottsággal, megrázó drámai erővel s mindenekfölött - ami Lugossyban teszi a kiváló tehetségű drámai színészt - imponáló intellektussal játszotta meg" - írja.

13 A másik lap recenzensének már vannak fenntartásai, de a művészi talentum előtt ő is földig hajol. „Fiatal színész. A nagyúr jellemét, magyar erejét még nem állította elénk s nem éreztette velünk kiforrott művészettel. Ezt sok tanulás és elmerülés révén érheti csak el. Bizonyos, hogy kitűnő kvalifikációi vannak a hősi szerepekre, mindenekelőtt alakja, megjelenése, hangja, mely ugyan az itt-ott felhevülésben cserbenhagyta, de amelyet gondosan művelnie kell. (...) A negyedik felvonásban, mikor a királynővel állt szemben, ereje már elhagyta, és nem bírt azzal az önuralommal, melyet a hős megkíván."

14 A nemzeti színjátszás másik legfontosabb alakját, az emberiség eszményeit nagy körmondatokban, mintegy hangosan gondolkodva megfogalmazó, rengeteget beszélő és szinte semmit nem cselekvő, interakciókba alig kerülő, éppen ezért teljesen más színészi eszköztárat kívánó Ádámot is eljátszotta Lugosi Madách Tragédiájában Debrecenben. A városba szerződése után rögtön, egyik első feladatául kapja Ádámot, s rögtön meg is osztja a kritikusokat - abban azonban, hogy nagy jövő előtt áll a „szép tehetségű fiatal ember", senki nem kételkedik. Egyik bírálója kiváló alakításnak minősíti Ádámot en bloc, de dicséretében az irónia felhangját érezhetjük, amikor ezt írja: „hangja, alakja, nemes buzgalma egyaránt hősszerelmesnek (!) predestinálják"

15 - ami, Ádám figuráját ismerve, elég meglepő következtetés. Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy az alakítás legfontosabb, leghatásosabb eszközéül a hangot és az alakot ismeri el itt is a bíráló, csakúgy, mint a Bánk bán esetében: azt, ami adottság s nem képzés és tanulás eredménye volt Lugosinál. Egy másik, sokkal lényeglátóbb kritikából az is kiderül, hogy Lugosi nemcsak alakjával voltjelen a színpadon, nemcsak szép hangszínével adott jelentést Ádám mondatainak, hanem gondolataival is - még ha a figuráról való elképzelése egészen egyéni is volt - s az előadás a híres Esterházy-díszletek felállítása ellenére is megbukott. 13 DFU, 1909. október 7. 14 Debreczen, 1909. október 7. 15 Debreczen, 1908. december 1.