Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

dás, hézagtalan és töretlen folyamatosság; az animizmus dualista tudása és hite kettős világrendszert feltételez", s „dualizmusra és elvonatkoztatásra hajlik"

33 - írja továbbá Häuser Arnold. Mindez alapot adhat annak a gyakori megnevezési pontatlanságnak vagy részigazságnak a kiigazítására, amely szerint Tamásinak a világot, a természetet átlelkesítő látásmódja „panteisztikus" lenne. Mert bár a naiv-organicista és panteista, illetőleg animista képzettartalmak szorosan érintkezhetnek, mégis elkülöníthető egymástól az előbbi döntően monista és az utóbbi dualista tendenciája. A természethez fűződő érzelmi viszony mibenléte, minősége ugyanis nem határozza meg törvényszerűen a természet metafizikai státusára vonatkozó megítélés logikai lényegét. A természetáhítat, az élő lélekkel áthatott természet hevült szeretete, a mégoly felfokozott és felfűtött természetrajongás sem jelenti feltétlenül a világ transzcendentális létokának, Istennek a természetben való maradéktalan szubsztanciális feloldását, Isten és a természet monista-panteista azonosítását. A természet, az érzéki világ akár tökéletesnek is érezhető szépsége a teremtettség esztétikai gyönyörűsége révén mindenképpen utal teremtőjére, de nem válik logikai-metafizikai értelemben is egyenlővé vele. („Teremtő és teremtmények állnak egymással szemben: az isteni teremtést az ember tudomásul veszi"

34 [Lammel Annamária-Nagy Ilona].) Tamási Áron egész világképében ezek a szemléleti alapvonások és finom distinkciók gazdagon rétegződve is kivehetők. A létezés, az ember kettős meghatározottsága mindazonáltal nem zárja ki az életnek az öröm, a derű, a boldogság és a harmónia jegyében való egységes antropológiai elvvé válását („hogy ne éljen többé külön a test és külön a szellem, hanem együtt akarjon teremteni egy jobb világot"

35 - fejeződik be ezekkel a szavakkal a Ragyog egy csillag is), illetve a törekvést erre; Tamási megfogalmazásában másutt: „Az a kettősség, vagyis a testnek és a léleknek jelenléte az emberi személyiségben, gyakran láthatatlan csatatérré teszi a személyiség életét. A csatatér helyén harmóniát csak úgy tudunk teremteni, ha a test és lélek egymás elleni harcából az emberi élet egységét próbáljuk megteremteni. Ha ezt meg tudjuk, vagy meg tudnók csinálni, sokkal boldogabbá tennők az embereket, s velük együtt, természetesen a társadalmat. írásaimban ezért annyira visszajáró törekvés a test és a lélek egységének szolgálata. S ezért van, hogy a látható valóság nem feledkezik meg a népmese lebbenéseiről, sem az úgynevezett misztikus irodalmi kifejezés a való élet tényeiről. Vagyis, ahogy a test és lélek egységét igyekeztem és igyekszem szolgálni, úgy a valóság és misztikum irodalmi formájának együttes és harmonikus megjelenítésére vá33 Uo. 34 LAMMEL Annamária-NAGY Ilona i. h. 35 TAMÁSI Áron: Jégtörő Mátyás. Bp., 1986. 364.