Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Bertha Zoltán: Mítosz és varázshit egy Tamási regényben

hanem megfigyelte és látta, hogy a háborút férfiak csinálták, és ugyancsak férfiak juttatták oda a háború után ezt a világot, hogy már a fenékig tele van minden olyan rosszal és ártalommal, amit rendes világban csak a boszorkányok szoktak felidézni. Ezt látta és állandóan látja a falu; s igazságszeretettel, amelyet mindig az ösztönében hordoz, íme, most megosztja a felelősséget a nők és a férfiak között. Olyan módszerrel és olyan fantáziával cselekszi ezt, ami minden népet jellemez: formát, éspedig költői formát ad a riasztó valóságnak, és azzal áll bosszút a szenvedéseken, hogy maradandó formában örökíti meg, hadd szégyelljék majd a jó világban is magukat az emberek, férfiak és nők egyaránt". S leszögezi: „Hiszek abban, hogy mély értelme van a babonának, amely azt tartja, hogy le lehet leplezni a boszorkányokat is."

22 Ezek a megállapítások - párhuzamosan a modern etnológia és szemiológia alaptételeivel - egyrészt igazolják a népi gondolkodás világmodelljének a működőképességét, valóságreferenciáit és aktualizálható érvényességköreit, másrészt felfedik a mitologikus világkép (erkölcsi) filozofikumának alapvetően dualista szerkezetét: a jó és a rossz princípiumára épülő létezésrendet. Amelyben - ez a regény is tanűság rá - tudás és hatalom mindig az egymást kizáró jóindulatú vagy gonosz törekvések harcának célja és kisajátítandó, birtokolandó tárgya lesz. Babits megfogalmazásában: „Ez a világnézet, mint némely ősvallások, az egész világot lelkes valaminek látja, amelyben egyszerű és egyetlen küzdelem folyik: a Jó és Rossz öröktől fogva tartó küzdelme. A regény mindinkább ennek a nagy eposzi küzdelemnek mitologikus epizódjává árad, ahol a voltaképpeni regénytartalom, az emberi hősök alakja és sorsa, nem is fontos többé, csak hordozója, könnyed eszköze, pehelyként dobált játéka a nagy varázsharcoknak és boszorkányságoknak, akár a legidősebb népmesékben."

23 S az archaikus világképletbe illeszkedik a tapasztalt és a virtuális, a megvalósult és a lehetőség szerinti, az érzéki és a szellemi lét olyan kettőssége is, amelyben mindenkor az abszolút, magánvaló formai okként működő szellemi, illetve lelki valóság prioritásának létrendi állításáról van szó. Testnek és léleknek ezek szerint nincs is közös metafizikai gyökere és forrása, nem lehetséges őket azonos szubsztanciára visszavezetni. Ez az a bármily ösztönös vagy naiv fokon, de mélyen megérzett és elfogadott bölcseleti dualizmus, amely Tamási egész világszemléletét áthatja, s amely több művében tiszta konkrétságában (tematikusán) is megnyilatkozik {Vitéz lélek, Hegyi patak, Test és lélek stb.). A magyar néphitrendszer mitológiai ontológiája, mint általában a mitológiák, „platonikus" struktúrájú, s különféle szellemi-történeti (pogány-samanisztikus, szinkretikus, manicheus, keresztény) rétegeiben is. Tamási létmagyarázata ennek a gondolatkörnek az újraértelmezése és megerősítése, s ezt tölti fel 22 TAMÁSI Áron: Jégtörő gondolatok Ml Bp., 1982.1. 431-432. 23 BABITS Mihály i. m. 502.