Lakner Lajos szerk.: Élet és Világ (Debrecen, 2007)

Erdélyi Zsuzsanna: Valahol Gagauziában

gó rokoni szálak-kötődések reményét is fölkelti. Elvonulnak előttünk a történelmi emlékezetünk idézte népek; a hunok, szkíták (szittyák), avarok, besenyők, úzok, kunok, tatárok, kikkel az idők menetében voltak (lehettek) kapcsolataink, gyakran keserves tapasztalataink - majd közös nyugvásunk. Minderről helységneveink bőven vallanak. Elég ha számtalan besenyő-kun szóösszetételű településeinkre gondolunk, vagy netán Ózd városára, amely elnevezés az űz törzs hazai jelenlétére utal. A korabeli bizánci krónikák uzuzoinak nevezik az oguzokat, viszont az egykori nagy török nyelvcsaládba, az oguzba a gagauzok is beletartoztak. Ha már a török eredetű gagauzok beléptek látókörünkbe, vessünk pillantást az előidőkre, bár nyelvünkről szólva már érintettük azt. A finnugor őshaza az Urál hegység európai részén a Káma és a Bjelaja folyók mentén lehetett. A finnugor közösségek fölbomlása után a finn ág északnyugati irányba vonult, az ugor ág pedig átkelve az Urál hegységen, keleti irányba vette útját. Krisztus előtt 1000 táján a magyarok kiváltak az ugor ágból és a jóval délebbre fekvő sztyeppes vidékre kerültek. Itt érték őket utol a nagyon távoli, BelsőÁzsiából kiinduló török nyelvű és fajú lovas-nomád törzsek hullámai. A magyar törzsek nem álltak nekik ellent - a hatalmas túlerő elpusztította volna őket -, hanem besorolődtak a török törzsek közé. Törzsi közösségben éltek velük s együtt sodródtak tovább délnyugat felé. Leginkább az onogurnak nevezett törzshöz kapcsolódtak, akiknek neve rá is ragadt a magyarokra. Mindmáig megmaradt s immáron népnévként használják Európa-szerte. Ezt mutatja a latin hungarus/Hungaria kifejezésekből származó mindenhol elterjedt nép- és országnevünk. A mi magyar elnevezésünk finnugor eredetű, s a megyeri, illetve magyari szóból ered. Ezt a nagyvilág nem ismeri, csak a velünk közvetlen szomszédságban lévő népek élnek vele. Most az altáji nyelvcsalád török ágáról szólok, hogy megértsük, miképpen jutottak a kereszténység archaikus imádságai egy török népcsoport vallási hagyományába. A törökségnek legnagyobb és legnépesebb csoportja az oguz nyelvcsalád. Az oguz szó minden valószínűség szerint az oq=nyíl szóból származik. E nyelvcsaládba tartoznak a szeldzsuk törökök, az oszmán törökök, az azerbajdzsánok vagy azerik, a türkmének és a gagauzok. A törökség legelső nyelvi emlékében, az Orchoni-feliratokban (Kr. u. 732-733) már szerepelnek oguz törzsek. Az Orchoní-feliratok a mai Mongólia területén egy türk kagán sírkövén maradtak fenn. Ezen az olvasható, hogy nevezett kagán hol és kikkel, mely népekkel vívta csatáit és aratta fényes győzelmeit. Az oguz törzsek is belekerültek a népvándorlás forgatagába. Jobbára a déli vonulatban a Kaszpi- és a Feketetengertől délre haladtak egészen Bizáncig. Történelmi szerepet közülük először a szeldzsuk törökök játszottak, akik a 10. századtól kezdve hatalmas birodalmat hoztak létre. Lejtmenetük a 12. század végével kezdődött el. Utódlási